Mára a gazdaság átvette az irányítást a politikától, és társadalmunk fő mozgatóerejévé vált. A globális kapitalizmus álomvilága hirtelen utópiává lett, hasonlóan ahhoz, ahogy a létező szocializmus programja is annak bizonyult a XX. század végén. Az, hogy pénzügyek és a hozzájuk kapcsolódó hatalmi játszmák újabban ilyen átláthatók lettek, meglepő módon szinte mindenkit, az utca emberétől az Egyesült Államok elnökéig többé-kevésbé naiv ős-marxistává tett.
A bécsi k/haus - künstlerhausban augusztus 8-ig látható Joy and Disaster ehhez az újfajta tudatossághoz igyekszik hozzászólni négy magyar művész eltérő művészi megközelítésein keresztül. A kiállítókban ? bár más generációhoz tartoznak, más a szakmai előéletük és a személyes megközelítésmódjuk ? közös a szándék, hogy munkáikat a közbeszédet formáló valós problémákkal és jelenségekkel kapcsolják össze.
Csákány István szobraival ellentmondásos szituációkat teremt, amelyeknél már a mű létrehozásának folyamata is a hasznosság, a költségek és a személyes előnyök kérdéseit veti fel, sokszor játszva a kurátorok és intézmények elvárásaival, azokat enyhén manipulálva. Szemléletmódja szándékosan anti-intellektuális, és ez megjelenik téma-választásában is: gyakran a munka és a munkás világának problémáit dolgozza fel.
Erhardt Miklós, globális társadalmi, politikai és gazdasági kérdések iránt régóta elkötelezett művészként, több társadalmi dokumentációs projekt társalkotójaként ezúttal úgy döntött, hogy meglehetősen rejtélyes kommentárt fűz a kiállítás témájához. Két műve, melyeket kifejezetten a Joy and Disaster kiállításra készített, a fordítás gyakorlatával foglalkozik, reflektálva a globalizáló megközelítésekkel szükségszerűen együtt járó homályosságra.
Kaszás Tamás mintha a valódi válságra, az általunk ismert világ végére készülne. Munkáiban anti-utópisztikus víziók egész sorát tárják elénk, miközben, ezzel összhangban, megkísérli személyes szükségleteit is a minimumra korlátozni, megtalálni saját, belső erőforrásait. Kritikája meglehetősen ?pozitív? abban az értelemben, hogy az élet és a cselekvés olyan útjában testesül meg, amely szoros kapcsolatban áll a természettel, az egészséggel, a belső és külső világ közti összhanggal.
Nemes Csaba a politikai, társadalmi és gazdasági életet a távoli megfigyelő szemszögéből vizsgálja, sikeresen ötvözve a zsurnalizmust autonóm vizuális művészeti technikákkal és gyakran ironikusan konvencionális megközelítésmódokkal. Munkáinak kiindulópontja mindig egy konkrét tény, esemény, vagy szituáció, amelyet ikonikusnak, történelmi jelentőségűnek ítél ? a különböző gazdasági, ideológiai, politikai, vallási vagy etnikai feszültségek és kataklizmák listája sajnálatosan hosszú.
A Joy and Disaster koncepciójában kapcsolódik a Műcsarnok jelenlegi, A pult mögött - A posztszocialista gazdaság jelenségei a kortárs művészetben című kiállításához.
