Láthatatlan kezek

A kortárs művészet presztízse az utolsó néhány évben óriásira nőtt. Erre figyelnek a műgyűjtők, a galériások, erre készülnek a múzeumok és magángyűjtemények, a kortárs ma verhetetlen érték. Mellette csak a művészettörténet nagy szenzációira jut figyelem, a fogyasztói viszonyulás a kiugró teljesítményeket keresi. A restaurátorok munkája nem ilyen: lassú, alapos, és a folyamat eredménye is "csupán" egy eleve létező tárgy.

 

De a múzeumok egyik legfontosabb tevékenysége világszerte éppen ez a feltűnést nem keltő, mindennapi munka, a régi értékek megőrzése, az eddig csak leírásokból ismert tárgyak újjáélesztése. Nem ritka, hogy egy restaurátor évekig dolgozik egyetlen bútor, textildarab vagy edény sérülésein, kopásain, míg a műtárgy ismét minden részében visszakapja eredeti képét. Az a rendkívüli szakmai alázat, ami a restauráláshoz szükséges, a mai művészeti életben majdnem ismeretlen fogalom. Itt viszont ez az alap, ez alakítja ki a tárgy és a restaurátor viszonyát. A restaurátor feltérképezi a tárgy történetét, a készítés okát, módját, technikáit, végigköveti a már kész tárgy útját, módosulásait és ebből kiindulva tudja helyreállítani az eredeti állapotot - de úgy, hogy jelzi is rajta a történetet, a tárgy korát, a teljes életfolyamatot.

 

Az Iparművészeti Múzeum kiállítása szépen, figyelemmel nyúlt a témához, az egész és a részletek szintjén ugyanolyan közvetlenül szólítja meg a nézőt. A kiválogatott anyag nem túl sok, de rengeteg információt kínál. Harminckét hazai szakembertől hatvan munka látható, restaurált textilmunkák - öltözékek, miseruhák és más kegytárgyak -, különféle korokból származó bútorok, ötvösművek, kerámiák, keleti műkincsek. Néhány különleges tárgyat is láthatunk, például egy rózsával díszített fajansz bölcsőt, egy öltöztetett Madonna-figurát, vagy egy mandaringombokkal koronázott kínai kályhaellenzőt. Minden műtárgyat részletes leírás kísér a darab történetéről, sérüléseiről és a restaurálás fázisairól. Néhány tárgyat pedig egy érintőképernyős multimédiás program a kutatás és a restaurálás teljes folyamatán végigkövet, fotókkal, rajzokkal, leírásokkal a romos állapotú darab a modell segítségével virtuálisan újra fölépül. A 3D-ben megjeleníthető tárgyak, a folyamat kidolgozása a programmal a kiállítás bravúrja, mert itt lesz igazán megfogható, a laikusok számára is érthető a restaurálás egésze, amihez a tárgyak csupán mintadarabok.

 

Ugyanilyen telitalálat a tárlat elején kialakított kis teremrész, amelyikben az Esterházy-gyűjtemény néhány, még restaurálás előtti darabját állították ki. A ház, ahová a gyűjteményt a háború idején menekítették, bombatalálatot kapott, a tárgyak többsége olyan sérülést szenvedett, ami múzeumi körülmények között nem fordulhat elő, így a restaurálásnak egészen speciális metódusait kellett kialakítani a helyreállításukhoz. A munka ma is folyik, de már egészen más eszközökkel; így a romos darabok állapota és mellettük a majdan kész állapot számítógépes megjelenítése komplex képet ad a restaurálásról. Az egész kiállítás pontos és jól befogadható, hiteles tisztelgés a művészet mindig háttérben maradó mesterei előtt.