Lázár Pál tehetségére egészen fiatal korában felfigyeltek szülei és tanárai, így már nyolcéves korában elkezdett rajzolni tanulni - mondta a május 2-ig látható tárlat rendezése közben a művész özvegye. Előbb a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba járt, majd Szegedre került, ahol a főiskolán matematika-kémia-rajz szakos oklevelet szerzett, Vinkler László és Fischer Ernő tanítványaként. 1963-tól folyamatosan tanított, diákok százaival szeretette meg a rajzot, a festészetet és az ábrázoló geometriát.
Szinte minden nap festett, képeit a nagyon alapos rajztudás jellemezte. Stílusa a hagyományos természetelvű ábrázolástól indult, nagyon szerette a fényeket, a felhőket és a mögülük kibukkanó napsugarakat - emlékezett vissza férje munkájára a szintén képzőművész Lázár Pálné.
Ahogy az évek múltak, alkotásai egyre absztraktabbá válták. Stílusa alakulásában fontos szerepet játszottak a művésztelepek, különösen a franciaországi Mirabel. Az emlékkiállítás látogatói több téma esetében is végig követhetik az "elvonatkoztatás útját", azt, miként változott képi világa a természetábrázolástól az élénk színekkel festett absztrakt, geometrikus formavilágig - fogalmazott az özvegy.
Lázár Pál ritkán készített portrékat, ám néhány - a tárlaton is látható kivétel - mégis akadt. Az egyik festményt felesége nagymamájáról mintázta, egy fotográfia valósághű képével együtt, amely az idős asszony férjét ábrázolja.
A művész egy sajátos önarcképpárt is festett: a Csendélet egy el nem rontott képpel címet viselő alkotáson egy hófehér vászon mögül sejlik ki alakja, míg a Csendélet egy megfestett képpel címet viselőn már az elkészült festményt tartja a kezében.
