 |
(MTI) - A XX. századi fotó- és videóművészet egyik legjelentősebb franciaországi kiállítóhelyén, a Tülériák kertjében található Jeu de Paume-ban tekinthető meg február 6-ig az a hatalmas retrospektív kiállítás, amelyet a fotózás története azon óriásának szentelt Franciaország, akinek számos ikonná vált képét anélkül ismeri a világ, hogy tudná, ki készítette a felvételt - hangsúlyozza a mértékadó lap.
A Le Monde szerint "már itt volt az ideje" egy Kertész-tárlatnak Párizsban, a magyar fotóművész ugyanis fogadott hazájának tekintette Franciaországot. Annak ellenére, hogy a francia államra hagyományozta negatívjait és levelezését, nem mondható, hogy a hagyatékot eddig méltóan kezelték volna Franciaországban - tette hozzá a lap.
A párizsi életmű-kiállításon látható több mint háromszáz kép mindegyike korabeli, eredeti előhívás, amelynek jelentős része amerikai magángyűjteményekből érkezett Párizsba. Az időrendbe rendezett tárlat a fotós életének minden szakaszát bemutatja, kiemelve néhány jellegzetes témát. Kertész magyarországi indulását, amelyet a világ eddig kevéssé ismert, új szemszögből világítják meg a kurátorok: az apró korabeli kontaktokon jól megfigyelhető Kertésznek a kompozíció iránti érzéke és vonzódása az éjszakai felvételekhez. Michel Frizot kurátor szerint Kertésznek az átlagosnál jóval több felvétele tekinthető sikerültnek, és egy jó képhez csak két-három negatívot készített.
A magyarországi kezdet után azonban a viszonylag rövid párizsi időszakban (1925-1936) tökéletesedett ki Kertész virtuóz tudása. A húszas évek avantgárdjának vitathatatlan tagja lett, miközben magányosan kereste útját, a fotót gyakorlatilag naplóként használva, nem annak kifejezésére, amit lát, hanem annak bemutatására, amit érez - mutatott rá a Le Monde.
A pontos kompozíciók gyakran a szimmetriával és a megkettőződéssel játszanak: a különös hangulatú képeken az árnyék valódibbnak tűnik, mint az ahhoz tartozó személy. Pedig Kertész nem tartotta magát szürrealistának az 1933-ban tükrök segítségével készült Torzítások című híres aktsorozata ellenére sem - hívta fel a figyelmet a lap.
Kertész egész életében kísérletezett: előfordult, hogy évtizedekkel később elővette régi képeit, hogy új műveket alkosson a régi negatívok alapján. Ilyen például felesége portréjának négy különböző verziója, amelyet egyre jobban felnagyított és az utolsó változaton már csak az arc egy részlete látható, illetve Kertész keze felesége vállán.
Az állandó megújulást a kurátorok nem egyetlen periódus bemutatásával hangsúlyozzák a tárlaton, hanem hatalmas válogatást kínálnak az Egyesült Államokban készített képekből is, ahol Kertész közel ötven évet töltött boldogtalanságban. Itt is remekműveket készített, például a New York-i kéményekről, élete végén pedig színes polaroidokkal kísérletezett.
A teljes életművet felölelő tárlatot ugyanakkor a Le Monde túlságosan klasszikusnak és lineárisnak tartja, amely nem emeli ki eléggé az életmű legerősebb pontjait. "De minden itt van. És André Kertészt, aki örök amatőrnek tartotta magát, itt mesterként mutatják be" - zárta írását a lap.
Az életmű-kiállítás 2011. szeptember 29. és december 31. között Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban lesz látható.
