"Én nem a Balatont, hanem annak világát festem." Badacsony
1971-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek életmű-kiállítást a Balaton festőjének nevezett Egry Józsefnek. Kieselbachék most azt ígérik: szombaton nyíló tárlatukon több olyan mű is látható lesz, amelyek harminchat éve hiányoztak a nemzeti galériából. Kétszáz festményt állítanak ki, amelyeket több mint tíz múzeumból és ötven magángyűjteményből kölcsönöztek. Többek között az 1968-ban meghalt főorvos, Cseh-Szombathy László kollekciójából, aki elsősorban Egry-képeket gyűjtött és jó barátja is volt a művésznek. De érkezik festmény Radnai Béla gyűjteményéből, amelyet Győr városa nemrégiben a felújított Eszterházy-kastélyba költöztetett, valamint Rácz István anyagából, aki szinte rajongója volt Egry festészetének.
Einspach Gáborék szerint ez a kiállítás jó példa lesz arra, hogyan és mi mindenben tudnak majd együttműködni Kieselbach Tamással. A galéria az utóbbi időben bemutatta már Farkas István, Nagy István, Román György és Molnár Sándor művészetének egy-egy szeletét. Ezeket az alkotókat ugyanis mindketten a magyar festészet legnagyobb értékei közé sorolják. És egyetértenek abban, hogy ehhez képest - itthon és külföldön - túl kevés szó esik róluk. Egry-tárlatuk április 22-ig látható.
"Soha nem felejtem el, hogy a táj, ami előttem van, mögöttem folytatódik." Önarckép
Egry József Emlékmúzeum
1973 nevezetes dátum. Születése kilencvenedik évfordulója alkalmából ekkor nyílt meg Badacsonyban, egykori műteremházában és az utólag hozzá épített kiállítótérben az Egry József Emlékmúzeum.
(8160 Badacsony, Egry sétány 12. )
Egry József (1883-1951) a müncheni és a párizsi Julian Akadémián töltött két év után, 1906-ban került - Ferenczy Károly növendékeként - a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1911-ben Franciaországban és Belgiumban járt tanulmányúton, majd miután az első világháború alatt súlyosan megbetegedett, lábadozását Badacsonytomajon töltötte. Ekkor szeretett bele a Balatonba. Azt vallotta, hogy "aki belép a természetbe, az elveszti reális valóját", és különösen igaznak érezte ezt a magyar tengerre. Ahogy mondta: a Balaton párás fényében minden elveszti tárgyi valóját. 1918-ban itt is telepedett le, és a táj állandóan változó hangulatát egy általa kifejlesztett technikával, az olaj és a pasztell keverésével próbálta megragadni. A húszas években szoros kapcsolatban állt a Gresham kávéház művészcsoportjával, s egy-egy kiállítás erejéig részt vett Budapest művészeti életében. Badacsonyi otthonában - a róla elnevezett sétányon - halála kilencvenedik évfordulóján emlékmúzeum nyílt.
Kállai Ernő: A lírikus (1925)
"Egry József művészete végül teljesen a természetbeli fényjelenségek lelki interpretálásán alapul. Amennyire immaterialitásról magyar tudatviszonylatok között egyáltalán beszélni lehet, Egry piktúrája az anyag legtökéletesebb átszellemülését jelenti, a legtisztább és egyben legmagyarabb lírát, melyre expresszív naturalizmusunk eddig eljutott. Van ugyan még egy-két művészünk, kinek lírai bensősége szintolyan zavartalan, mint az Egryé. De nincs egy sem, akinél ez a líra a férfias temperamentum olyan gyönyörű lendületével társulna, mint őnála.
Egry magyar temperamentuma inkább érzelmesen expresszív, mint szellemi értelemben konstruktív természetű. Inkább térre nyíló és áramló dinamika, mint síkfelületen megférő, lekötött nyugalom. Inkább rapszodikus lelkendezés, mint kimért klasszicitás."
