"Az elmúlt néhány évtizedben a tánc színházi életben elfoglalt helye jelentősen megváltozott. Már nincs alárendelt helyzetben, és nem is csak kiegészítő szerepet szánnak neki. Egy mozdulat ugyanazt a rangot képviseli, mint egy kimondott szó. Ez az egyik jelentős változás. A másik pedig, hogy a tánc már nem csak a harmonikus mozdulatok világa. A táncos személyisége ugyanolyan fontos a darab szempontjából, mint a technikai tudása. Egy őszinte gesztus többet nyom a latban, mint egy tökéletes spicc. Ezért a mai táncfotó sem ugyanaz, mint amihez eddig hozzászokhattunk. A képeken ugyanakkora súllyal bír a táncművész személyisége, mint az, hogy elkapjunk egy tökéletes mozdulatot. Már nem a szépelgésen van a hangsúly. A mai darabokban szembesülünk a tökéletlenségeinkkel is. Ezeken a képeken az is megjelenik, amikor a táncosok a porba hullanak, nem pedig a magasba törnek" - mondja Dusa Gábor fotóművész.
A kiállított - ritkán látható - nagyméretű képeken a fényképezőgép segítségével megállított pillanatok felnagyítódnak és ezáltal táncelőadásokon soha nem látható, furcsa, izgalmas, felfedezni váró közelségbe kerülnek a nézővel. Dusa Gábor az elmúlt öt évben Magyarországon fellépett külföldi-magyar tánc- és színházi társulatok előadásairól készült képeiből válogatott.
