Lélek és test megadja magát

Ez idáig Magyarországon a jelentős fotóművészeti kiállítások vagy egy jól körülhatárolható korszakot, vagy egy egyéni alkotói életutat; más esetekben művészcsoportok alkotásait mutatták be. A Szépművészeti Múzeum szándékai szerint a látogató nemcsak a fotóművészet kiemelkedően rangos munkáit veheti szemügyre a június 6-án nyíló, Lélek és test - Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével című kiállításon, hanem az emberi létezés két esszenciális megközelítése által szervezett tematikus rendbe szedve követheti nyomon a fotótörténet esztétikai, illetve technikai változásait: az 1900-as évek legelejétől napjainkig.

 

Robert Capa: A milicista halála

Az augusztus 24-ig látható kiállításon szereplő képek az első világháborút megelőző évektől kezdődően a második világháború utáni évekig követik nyomon André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassai és Robert Capa munkásságát. A Szépművészeti tárlata azonban ennél jóval többre vállalkozik, bemutatja azt is, hogy milyen fotográfiai viszonyrendszer mentén alakult pályájuk hazánkban.

 

Kortársaik, mint Balogh Rudolf, Escher Károly, Máté Olga, Pécsi József vagy akár Rónai Dénes művei nélkül nem érthetjük meg gyökereiket - érthetünk egyet Baki Péter, a Fotográfiai Múzeum igazgatójának szavaival -, mint ahogy nem tudjuk munkáikat beilleszteni az egyetemes fotótörténetbe, ha nem ismerjük kortársaik alkotásait. Ezért a világ számos közgyűjteményéből olyan alkotásokat "varrtak be" a szervezők a kiállítás szövetébe, melyek a fotóművészet ikonjai; olyan produkciók, melyek hivatkozási pontot jelentenek bárhol ezen művészeti ág bemutatásakor. Párhuzamot vonhatunk Moholy-Nagy László és Man Ray, Martin Munkácsi és Henri Cartier-Bresson; a fotográfia festőies korszakában is alkotó Alfred Stieglitz és a hazánkban alkotó Pécsi József felvételei között.