A lelki egyensúlyt festik

Miklós Hajnal alkotása

Miklós Hajnal képei a természet és az ember egylényegűségének festői megfogalmazásai ? a kettőt összekötő spirituális erők jelenlétére utalnak. A vászon hatalmas fehér háttereiből az akvarell könnyed színeivel bontakoznak ki fiatal emberalakok portréi, akiknek a természeti elemekkel való kapcsolatteremtését festi meg a művész. A festményeket elemelt, költői hangulat lengi be, melyben a tartalmat könnyed játékosság teszi lebegővé. Miklós Hajnal festészetében virtuóz módon használja az akvarell technikát, egyszerű mégis erős poétikus tartalommal telt kifejezésmódja a dolgokat, mint jelenségeket saját mágikus valójukban ragadja meg. 

Basa Anikó doboztérbe zárt alakjai olyan apró fragmentumokból állnak össze, amelyek a doboz két szemközti fala közt feszülő vékony szálakra vannak felfűzve. Mintha egy bábszínház történetei elevenednének meg előttünk, ha közelről megvizsgáljuk ezeknek az áttetsző ?dobozoknak? a tartalmát. A történetek, inkább történet foszlányok nem pontosan meghatározható narratívák, a figurák jelenlétére fokuszálnak. Az alakok, mint vékony szálakból szőtt, kis konstrukciók, az ember létének sérülékenységéről, törékenységéről beszélnek. Minden anyag, melyet Basa Anikó használ, e felé az ingatagság felé mutat: áttetsző, vékony, törékeny dolgok, melyek a lét és a nemlét határán egyensúlyoznak.