A lengyel kortárs művészet fenegyerekeinek nem kell férfi

A Łódź Kaliska művészcsoport 1979-ben alakult, nevüket az egyik łódźi pályaudvartól kölcsönözték. 1979 óta tagjai közé tartozott Marek Janiak, Andrzej Kwietniewski, Adam Rzepecki, Andrzej Świetlik és Andrzej Wielogórski (Makary).

 

Eredetileg neoavantgárd művészeti csoportként indultak, a művészeti intézményrendszer peremén. A konceptualizmus jegyében főként a fotográfia, a kísérleti film és a videó területén fejtették ki ?bosszantó? tevékenységüket. Az 1980-as években dadaista műveik alapját akciók, happeningek alkották, performanszokat, manifesztumokat adtak elő. Ebben az időben készült műveik a lengyel hazafias, egyházközpontú művészetet támadták, gúnyolták ki, valamint a szocializmus életmódjának abszurditását érzékeltették. Két független folyóiratot is kiadtak, az egyik a neveletlen és gátlástalan humorú Tango magazin, amelynek több száma megtalálható a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményében is.

 

A 80-as évek végén a dadaista megközelítés egyesült a posztmodern érdeklődésükkel. A szarkazmus, az abszurditás, a szatíra és a humor munkáik alapvető jellemzője.

 

A rendszerváltás után is az aktuális szociális és kulturális őrületekből merítettek inspirációt, témáik közé vallási és társadalmi kérdések tartoznak, kritikával illetik a lengyel valóságot, a fogyasztói társadalmat. Mára a Łódź Kaliska tagjai a kortárs lengyel művészeti szcéna meghatározó alakjai.

 

Több éves tevékenységüknek ? mivel sosem hódoltak be az uralkodó stílusoknak és tendenciáknak ? mindig sok ellenzője és kritikusa volt. Ugyanakkor a konvencionálistól eltérő projektjeiknek, melyek a performansz művészet vagy az abszurd színház határán mozognak, számos lelkes rajongója is van. 

 

Székesfehérváron a Vesszenek a férfiak! című, egyik legutóbbi (2009-es) művészeti projektjüket mutatják be. A sorozat 14 nagyméretű fotográfiából áll, amely nőket ábrázol nehéz fizikai munka közben, olyan szakmákban, amelyek tipikusan férfi szakmák (pl. aszfaltozás, kőfejtés, favágás). A fotósorozatot a kortárs kultúra és különösen a kultúrának az a szegmense inspirálta, amelyet olyan fogalmakkal asszociálunk, mint a gender vagy a feminizmus.  A nők a képeken meztelenek, mint a klasszikus és romantikus festményeken ? nimfákra, istennőkre, tündérekre emlékeztetnek ?, csupán védőruhát és sisakot hordanak.