Ligatura és opciók: az El | Away-projekt építészeti kiállítása

A megnyitón elsőként felszólaló, a teljes projekt megálmodását és létrejöttét jegyző Patartics Zorán arra vállalkozott, hogy megkérdezzen más-más szférában dolgozó embereket, művészeket, kutatókat, szociológusokat, politikusokat, szakembereket az elvándorlás és a más országban/városban való kiteljesedés jelensége kapcsán. A pécsi építész a fontos témát felvető rendezvénysorozat keretében kezdeményez párbeszédet és együtt gondolkodást. Ennek az egyik formája az interneten megnyitott fórum-oldal, ahol mindenki elmondhatja tapasztalatait, észrevételeit, véleményét a sokakat érintő üggyel kapcsolatban. A projekt eszmei része mellett  építészeti, irodalmi, színházi és zenei programsorozatot szervezett segítségeivel, hiszen a probléma nem csupán egyetlen művészeti területen jelentkezik.

A színvonalas eseményeket indító építészeti kiállításmegnyitó  nagy érdeklődés mellett zajlott a Széchenyi téri Nádor Galériában. Kitekintve a nagyszerű kiállító tér üvegablakán épp a szomszédos dzsámira látni, amely a maga tökéletes harmóniájával komoly útmutatást jelenthet mind a személyesen megjelent építészeknek, mind a tárlatlátogatóknak.

A tablók huszonhét építész hatvanhat elképzelt és megvalósult épületét, területrendezését mutatja be. Egyaránt látni külföldön és belföldön megvalósult terveket; egyesült államokbeli, németországi lakóépületek és közintézmények képeit, hazánkban lévő falusi általános iskola fotóját, finn építésszel közös modern kori templomtervet, a budapesti Kossuth tér területrendezési elképzelését, de rendhagyó belső kialakítású, íves felületekkel határolt szépségkapszulát is.

Sok bírálat éri napjaink építészeit országszerte, mégis elgondolkodtató, hogy ezek a szakemberek milyen szép sikerekkel büszkélkednek külföldön, ahol művészetük tovább fejlődik és kibontakozik; megbecsült tagjaivá válnak a jóléti társadalomnak, melyben élnek.

A kiálltás molinóit áttekintve különös felismerés, hogy a huzamosabb ideje külföldön élő, vagy külföldi alkotótárssal dolgozó építészek stílusa miként formálódik az újonnan megismert architektúra hagyományai által. Az adott ország írott vagy íratlan építészeti stílusához alkalmazkodik a tervező, munkáit a helyi lehetőségek, a környezetben, társadalomban tapasztalt ingerek, építkezési szokások inspirálják. Ez a természetes folyamat teszi egyedivé munkájukat és a kiállításon is jól kivehető, megkülönböztethető stílusukat. Mindez a visszatérő magyar tervezők által hazánkba álmodott épületekben és azok terveiben is megmutatkozik, de több építész nyúl vissza a korábbi stílusok jellegzetességeihez is - így a Pécsett újra felfedezett Bauhaus-hoz, így színesítve városaink arculatát.  

A szépen rendezett kiállításon a földre ragasztott nagyméretű vörös nyilak vezetik végig a látogatókat a rövid életrajzok és a tervek kópiái között. A nyilak az elvándorlás szimbólumai, melyek a Nádor Galéria téglákig csupaszított vagy inkább belsőépítészeti felújítás előtt álló, és abban szándékoltan meghagyott tere, valamint a design-elemként funkcionáló hatalmas vaskövek jól rímelnek a tablók letisztult, hosszúkás alakú vonalvezetéséhez.

Patartics Zorán fontosnak tartja kiemelni, hogy nem akar ítélkezni senki felett, egyéni döntés az elvándorlás vagy maradás, célja inkább csak az okok felkutatása, a jelenség megfejtése és lehetőség szerint az, hogy találjuk meg a módot arra, hogy ezek a tehetséges emberek itthon is érezzék magukat jól annyira, hogy ne más országban vagy városban keressenek dicsőséget.