| 1956-tól Berlinben él és dolgozik. Részt vett a Makói Grafikai Művésztelepeken. 1980-tól a festményekkel párhuzamosan videókat is készít. Munkáiban a tudományok, a matematika, a fizika, Einstein relativitáselmélete, a rend és a káosz, a biztos és a bizonytalan, a véletlen, a kontrollálhatatlan, a képzelet, az illúzió, a nézőpontok különbözősége, az egység és a sokféleség, az ábrázolhatóság és az absztrakció, a mozgó és a statikus, kelet-nyugat, a különféle társadalmak közti különbség foglalkoztatja. |
Nem akar ezekre a problémákra határozott választ adni, mégis sajátos, személyes interpretációt nyújt. Szkeptikus reflexió és humor egyaránt jellemzi gondolkodásmódját, műveit. Korai, főként grafikai jellegű alkotásai bizonyítják, hogy Lux nem elsősorban videó-művész. Későbbi videó-munkáin is érzékelhető a képzőművész és a médiaművész gondolkodás- és látásmódja közti fokozatos átmenet. |
 |
| A 90-es években (Hypnosis, 1993) készült videói arról tanúskodnak, hogy alkotójuk nem esik a médium hatásának hipnotikus bűvkörébe, hanem mindig szükséges és felelős döntésre készteti nézőit is. A Weisser Faden (1992) egy autóutazás során váltogatja a sofőr által látott és gondolt dolgok képét, párhuzamosan a hangokkal, szavakon és látványokon keresztül, a cselekmény és reflexió dialektikus megfeleltetésével. A Glossolalie (1991) a "beszélő nyelv" jelenségére épül; a beszédnek gyakran összekapcsolhatatlan, összefüggéstelen, érthetetlen artikulációinak töredékére, ami sokszor az ördögi eksztázis vagy a tudathasadás határát súrolja, ami egyben Németország újraegyesülését követő állapotának is egyfajta leírása. A Mauerläufer (1991) témája a Berlini Fal és két balett-táncos mozgásának keresztezése. |
 |
| A 90-es években gyakori témája a grafittikkel ékes Berlini Fal (Hammelsterben, 1992), a magyar '56, valamint a vasfüggöny-korszakot követő identitászavarok érzékeltetése (Identität, 1991). A művész időablakokat nyit és a látványon és a hangokon keresztül, műteremablakán át kíséri figyelemmel - magyar emlékeivel párhuzamosan - berlini szomszédjainak életét (1/61 Chamissoplatz, 1993). A Fragmente (1993) Kurtág György zenéjén keresztül a beszélt és az írott világ fragmentumait konfrontáltatja vizuális aforizmákkal. A talált anyagok kollázsolása és egyéni látásmód alapján való átrendezése az alapja képeinek, grafikáinak és videóinak egyaránt. Videóképeit is szobrászként modellezi, manuálisan tapinthatóvá teszi azokat. |
 |
| A gyors, átmeneti és pillanatnyi képek is egyaránt jellemzőek grafikáira és videóira (Proscenium, 1989). 1997-es videója és elektrografika-sorozata (Gedanken zur Flugangst) a repüléstől való félelmet - és egyben az akadémizmustól való iszonyt - asszociációs módszerével, a képfelbontással, valamint a festői és a komputergrafikai eszközök együttes alkalmazásával vizualizálja expresszív, absztrakt képekké. Festői és vizuális nyelvezete egyszer használatos, sosem ismétlődő vagy visszatérő jelekből áll. Ezeket a festői elemeket szabad, többközpontú rendszeren belül - nézőpontját, mint megfigyelőét folyton változtatva - alkalmazza. Munkássága sémáktól mentes, invenciózus teremtőmunka. (Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, Enciklopédia Kiadó) Beke Zsófia A Budapest Galéria a művész legújabb festményeit és két videó-installációját mutatja be. |
