Volt idő, amikor az ember a természet csodáit vizsgálta kitörő lelkesedéssel, leborulva azok - talán épp apróságukban rejlő - hatalmassága előtt. Mostanra fordult a kocka: a művészek egyre inkább az ember alkotta vívmányok felé fordulnak - fürkésző tekintetük azonban már korántsem a korábbi rajongást, sokkal inkább egy kívülálló rosszallását, de legalábbis közönyét tükrözi. Nagy Bernadette fotóin rosszallás nem, inkább a passzív megfigyelő nézőpontja érvényesül: a magasfeszültségű vezetékek, póznák, daruk merev vonalai úgy szövik át a tereket, mintha csak az idő vasfoga öltötte volna magára ezt a modern, áramvonalas gúnyát.
A kiállítás címe - Idegpályák - szellemesen elegyedik párbeszédbe a magasfeszültséget magukban hordozó vezetékekkel, amelyek épp annyi robbanékonyságot és veszélyt hordanak magukban, mint az emberi idegek végletekig érzékeny szálai. A fotókon látható daruk, vasúti vezetékek nem csak átvitt értelemben kapcsolódnak az idegfeszültséghez: a háztetőn ágaskodó tévéantenna, a zajos építkezésen buzgólkodó daru, vagy a vonatok felett húzódó vezeték például a szó szoros értelmében is gyakran okoz fejfájást szegény emberfiának. Az ítélkezés kiváltságát Nagy Bernadette képei meghagyják a szemlélőnek: a monumentális, ridegen fölénk emelkedő szerkezetek nélkülözhetetlenségük ellenére is idegen testként állnak, függeszkednek, húzódnak a természetes tájban - a felettük úszó felhők, a kék égbolt legalábbis ezt sugallja.
Élőlény alig bukkan fel a vas- és betonrengetegben: egy-két építkezésen alig felismerhetően tűnik elénk egy-egy munkás alakja, máshol egy fa magasodik mesterséges vetélytársa fölé. A helyszínek univerzalitása sok esetben egy kollektív neurózist érzékeltet, itt-ott azért feliratok (Berlin, Etna) segítik a viszonylagos tájékozódást. Az idő múlása (az a bizonyos vasfog) nem csak a természeti táj és a vezetékek ellentétében érhető tetten: az egyik alkotáson egy míves, szépen megmunkált utcai lámpa hirdeti a technika fejlődésén belüli periódusok mulandóságát. A zord szerkezetek merevsége ellenére a képeken szimmetria és aszimmetria egyaránt jelen van: egy utcai lámpa felett két vezeték például olyan harmonikus pontossággal metszi egymást, hogy a látvány leginkább egy konstruktivista alkotásra hasonlít. A vezetékek és huzalok, lámpák és állványok olykor a riasztó látvány ellenére is nélkülözhetetlen, kusza geometriája végül így válik ember és természet (és az emberi természet) furcsa koordinátarendszerévé.
