Pátkai Ervin még csak két hónapja járt az Iparművészeti Főiskolára, ahol Borsos Miklós növendéke volt, amikor kitört az 1956-os forradalom. Elhagyta Magyarországot, és rövid ausztriai tartózkodás után Párizsba érkezett, ahol beiratkozott az Ecole des Beaux Arts-ra. Henri-Georges Adam tanítványa lett, akinek munkássága az első időkben nagy hatással volt rá, amint ezt korai, kubisztikus szobrai jelzik. Első sikerét 1961-ben érte el, amikor Kilár Istvánnal és a francia Feltrinnel közösen készített szobra díjat nyert a II.Párizsi Biennálén. A nagyméretü, belülről is körbejárható szobrot, a "Kozmosz", a főváros megvásárolta és a Modern Művészetek Múzeumában (Musée d'Art Moderne de Ville de Paris) állították ki két éven keresztül. A díjnyertes szoborért kapott pénzből Pátkai az 1962-ben megalakult Magyar Műhely című, irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratot támogatta, aminek művészeti szerkesztője lett. Már ebben az időben elkezdte kísérleteit, és nemcsak technikai, de formai keresésben is önálló útra lépett. Az ellentétek foglalkoztatták, a szimmetria kérdése és mindaz, ami a kubizmusól hiányzott. Sok kortársától eltérően, Pátkai elvetette a puszta esztétizmust. A szépség, a szép szobor nem érdekelte, ha nem volt mögötte lelki, gondolati tartalom. Egyik kezdeti módszere volt a parafinba öntött folyékony polyészter használata. A parafinlapot fúróval vagy gyertyalánggal formálta. Mindig negatívba dolgozott: a formába öntött folyékony műanyag kitöltötte a teret, és megszilárdult. Ezután meleg fürdőben leolvasztotta róla az öntőformát adó parafint. Egy másik technikai eljárással is szívesen dolgozott a kezdeti időszakban, sőt később vissza-visszatért ehhez a módszerhez. Szegényes padlásszobájában, a rezsón olvasztott ólomból öntötte ki kisméretű, gipszbe vagy sóba mintázott figuratív szobrait.Közben rendszeresen részt vett a jelentős képzőművészeti eseményeken, a Salon de la Jeune Sculpture, a Salon du Mai, a Salon Grands et Jeunes d'Aujourd'hui kiállításain. 1967-ben már a Párizsi Biennálé zsűrijének tagja lett. Számos csoportos galéria-kiállításon is szerepelt, és 1969-ben a lausanne-i Wiebenga galériában együtt állított ki a négy magyar származású képzőművész, Anna Mark, Hetey Katalin, Konok Tamás és Pátkai Ervin. Munkásságának igazi kiteljesedését és egyúttal hivatalos elismerését a vasbeton szobrok születése jelentette. Egymás után kapta a megbízásokat, elkészült a sénart-i, a grenoble-i, Clermond-Ferrand-i monumentális alkotása. Az egy vagy több tengely köré felépülő, labirintusjáratokkal átszőtt, áttört szobrok, Bábel tornyaként törnek a magasba, kifejezvea művész kettős vágyát: magasra emelkedni a sikerben, az elismerésben, magasra emelkedve közeledni a természet feletti titkokhoz. A hetvenes évek elején már egyetemi előadásokat tartott, és 1974-ben a Párizs környéki Noisy-le-Grand új városrészének, a "Le Pavé Neuf"-nek kialakításához kérték fel művészeti tanácsadónak. Alkotói tevékenységében és életében egyarány új fejezet nyílt : más körből érkező emberekkel, elsősorban építészekkel kellett együtt dolgoznia csapatmunkában. Harmóniát keresett az építészet és a köztéri alkotások közt. Az építménynek és a művészi alkotásnak össze kell tartoznia, egyik sem alárendeltje a másiknak, vallotta. A gótikus templomok példájából indult ki, amelyeknél a falakkal egyidőben születtek a díszítőelemek, faragások, reliefek, szobrok. A "Le Pavé Neuf" tervezési munkáinál Pátkai volt az, aki meghatározta az épületek magasságát, kiterjedését, az utcák tengelyét, a terek helyét, és ő bízta meg a művészeket, hogy bizonyos irányelvek betartása mellett szabadon, saját egyéniségüket megőrizve alkossanak köztéri szobrokat, homlokzati díszeket. Életműve idő előtt lezárult, a házában keletkezett tűz következtében 48 éves korában halt meg.- MKE A kiállítás helyszíne: MKE, Budapest, VI. Andrássy út 69-71. A kiállítás megtekinthető: 2006. március 21. - április 22.
