Külön figyelmet kapott egy sorozatot, mely egy ritka, hatvanas években készült rajz többszöri újrafeldolgozását tartalmazza. Ezek mellett láthatók a Major Jánost szüntelenül foglalkoztató, s bizonyos értelemben a "koncept" művekkel rokonítható sakkfeladványok is.
Major János 1934. május 8-án született Budapesten, s meghatározó élményei is ide - a VIII. kerület peremvidékéhez - kötik. Egy 1997-ben - vele készült interjúban - Derkovits Gyula és Dési Huber István, majd Jakovits József és Vajda Lajos munkáinak megismerését emelte ki, mint pályája szempontjából fontos tényt. Ugyanitt említette Max Ernst reprodukciókon látott műveinek felszabadító hatását és a kortárs Kondor Béla technikai tudásának és szellemi merészségének versengésre késztető ösztönzését. Először Jaschik Álmos rajziskolájába járt, majd a gimnázium elvégzése után, 1952-ben bekerült a Képzőművészeti Főiskolára Bán Béla osztályába. Mesterének 1954-ben felmondták munkaviszonyát, s rövid közjáték után tanítványai többségét - köztük Majort is - eltávolították a főiskoláról. Ezután az Orion gyárban dolgozott, ahol portrékat készített munkásnőkről és tanulmányrajzok sokasága született a munkásélet látványelemeiből. Itt szerzett élményei még évek múltán is megjelennek grafikai lapjain, természetesen a Majorra oly jellemző groteszk szemlélettel megidézve. Végül Koffán Károly segítette vissza a főiskolára 1956-ban, s itteni tanulmányait 1959-ben fejezte be. Érdeklődését elsősorban a különféle grafikai technikák elsajátítása, és együttes alkalmazása köti le. A hagyományos nyomatkészítési módok és a kikísérletezett új felületkezelő eljárások változatos faktúrájú lapokat eredményeznek, melyeken nyoma sincs az elvárt emelkedett témáknak, közönséges mindennapi dolgokról beszélnek, végtelen pesszimizmussal, szarkasztikus szemlélettel. Major egyetlen menedéke a gondos kivitelezés, a "szép" grafikai mű létrehozása. Munkáival több nemzetközi grafikai díjat érdemelt ki.
Bár alkata befelé forduló, magába zárkózó, mégis részt vesz kortársai, az úgynevezett "Iparterv nemzedék" megmozdulásain és kiállításain, sőt mindig a tragikust megragadó, de annak ironikus és groteszk feldolgozását adó műveivel a magyarországi neoavantgard mozgalom egyik megkerülhetetlen figurája lett. Az 1960-as évek közepén talál rá a koincidencia problémájára, s ettől kezdve legtöbb képének ez lesz "ábrázolási - tartalmi motivációja és végkifejlete" (Körner Éva). E műveinek abszurditása abból fakad, hogy a klasszikus távlati szabályok szerint készített ábrázolásokban olyan térbeli együttállások következhetnek be, amelyek a vizuális feldolgozás során a dolgok komoly félreértelmezéséhez vezetnek. A kiállítás helyszíne: 1037 Budapest, Kiscelli u. 108. A kiállítás megtekinthető: 2006. május 18. - július 02. Nyitva tartás: hétfő kivételével 10-18 óráig
