(MTI) - A nagy XX. századi képzőművész olyan termékeny volt, mint kevesen. Neve szerepelt a múlt század minden kísérleti irányzatában. Míg pályájának kezdete és utolsó évei ismertek, az 1917 és 1941 közötti korszaka a legkevésbé feldolgozott. Éppen ezt az időszakot mutatja be a kiállítás 74 művén, festményeken, szobrokon és rajzokon keresztül.
A kiállított darabokat 50 múzeum és magángyűjtő kölcsönözte a világ minden részéből. Belső terek, tájképek, odaliszkok, aktok a központi témák. Matisse Nizzában alkotta őket, ahol az első világháború végén letelepedett.
A művész "luxusperiódusa" volt ez a korszak, nem azért, mert elpolgárosodott, ahogy egyes kritikusok állítják, hanem azért, mert akkorra már annyira uralta a festészetet, hogy képes volt néhány másodperc alatt mesterművet létrehozni - közölte a kiállítás kurátora, aki ezzel kapcsolatban a művész kortársát, Louis Aragont idézte. A francia író egy esszéjében azt írta Matisse-ról, hogy egyetlen luxusa a festészet volt: "az önmagáért való festés, az érzések és a szellem luxusa, egy szükséges luxus".
Az első két terembe azok a képek kerültek, amelyek belső tereket ábrázolnak. A festő az ablakok segítségével játszik a fényekkel és az árnyékokkal, a szobák mélyén női alakokkal. Majd tájképek következnek, erkélyek, kertek, olajfák között beszélgetők, mindaz, amit egy lakásból kinézve láthat az ember. Ebben a korszakban Matisse-ra nagy hatást gyakorolt az iszlám művészet. Odaliszkokat festett minden lehetséges pózban, de aktokat is a görög klasszikusok módjára. Szobrainak nagy része is ebből a korszakból származik. A kiállítás utolsó szobájában láthatók azok az óriási rajzok, amelyeket akkor alkotott, amikor feleségét és lányát Franciaország náci megszállása idején letartóztatta a Gestapo.
