 |
| Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós |
Nevüket általában együtt emlegetik, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet művészete ne létezne egymás nélkül. E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a művészházaspár munkásságát felölelő kötet bemutatóján nagy derültséget keltve önkéntelenül is úgy fogalmaz: "közös életművük". És ha a szó szoros értelmében nincs is így, valami ráció mégis van a dologban, hiszen hosszú évek óta együtt, egymás mellett, társakként alkotnak. Már a most napvilágot látott, a két művész festményeit felvonultató kiadvány címe is sokat elárul kettejükről: a fekete borítón fehér-szikáran virító két vezetéknév látszólag külön, mintegy kategorikus közlésként áll egymás mellett, ám a feliratot egy kicsit tovább szemlélve rájövünk: a betűk alatt - alig láthatóan, de mégis - felsejlik egy hatalmas, a két részt észrevétlenül egésszé avató &-jel. Kicsit olyan ez, mint amikor egy festményt hosszasan szemlélve fedezünk fel egy apró részletet, amely aztán az egész befogadói koncepciónkat megváltoztatja. A kép előtt állás, az öntudatlan festménybe mélyedés gesztusa többszörösen is indokolt a Szüts-Vojnich házaspár művei esetében, amelyek elsősorban nem dinamizmusukkal, hanem letisztult formavilágukkal gyönyörködtetnek. Ahogy Alföldi Róbert fogalmaz: "Soha máskor nem érzek olyasféle tudást magamról, mint amikor az ő képeiket nézem. Van bennük valami a sámánokból. Megmutatják nekem magamat". Esterházy Péter a PIM-ben megrendezett bemutatón kötetindító - a művészpároshoz fűződő szoros kapcsolatát bájosan érzékeltető - írását olvassa fel: "Most jut eszembe, mégis van művészet".
