Az immár rendszeressé vált interaktív tavaszköszöntő kiállítás az idén nem csak ezzel a válasszal maradt adós. Egy kis homály azután is marad, hogy a tojás formájú tablókból kiolvastuk a tudnivalókat, végignéztük a középkori ábrázolások repróit és körbeugráltuk az óriási húsvéti tojásoknak álcázott infóblokkokat, amelyek ablakaiban kérdés és válasz, hernyó és tappancsnyom váltja egymást.
Például nem igazán derül ki, miről szól a kiállítás. Ha a húsvéti népszokásokról, ahhoz azért kevés az itt felvonultatott néhány néprajzi fotó, patkolt tojás, nyomott minta, az egy szem, kendőbe kötött komatál. Ha a pogány gyökerű tavaszünnep a téma, azt jóval több szöveges információ és kép kísérhetné. Kevésnek érzem a 2-3 tavaszhívó gyerekverset, azt a néhány szólásmondást, aminél azért, valljuk be, minden valamire való óvónő ötször többet tud. A régi locsoló- és válaszolóversek idézése kedves, de mennyivel szellemesebb volna, ha ezeknek újabb keletű változatai is szerepelnének itt, a "zúg a traktor, szánt az eke" típusú népköltészeti anyagból. És abszolút nem értem, mit keresnek itt az optikai trükköket felvonultató grafikák.
De maradjunk a húsvétnál. Hogy miért éppen a nyúl hozza a húsvéti tojást, a népszokásokból kevéssé követhető. De pompás botanikai magyarázatokat kapunk a barka, teológiait a húsvéti bárány, néprajzit a komatál tradíciójának eredetére. A kiállítás egész márciusban várja a látogatókat, elsősorban az óvodás és kisiskolás korú gyerekeket, és persze a szülőket, akik türelmesen végigolvassák a szövegeket az ugrabugrálóknak, és segítenek kibogarászni, mi a különbség a márványozott és a patkolt tojás között, hogyan néz ki a barackmag vagy milyen színre nem reagál a darázs.
Mindez nem kifejezetten a húsvét kellékeinek része, de a tavasznak nagyon is, de ne kukacoskodjunk, örülni kell, hogy a múzeum felvállalja az évkör jeles ünnepeinek módszeres feldolgozását, nem hagyja feledésbe merülni a tradicionális ünnepek jelentését és eszköztárát, és ha nem is minden kiállításán sikerül ügyesen felállítani a beígért szellemi akadályverseny pályáját, nagyon fontos szerepet visz a múzeumpedagógiában. Hiszen nem ötletszerűen csábítja be a közönséget, hanem hónapról hónapra követi a néphagyományt, játékokkal és programokkal reflektál az ünnepek jelentésére és eszköztárára - még ha a hímestojásból ufót csinál is.
