A Tragor Ignác Múzeum, Pest megye legrégebbi múzeuma 1990-ig a vizuálisan szürrealisztikus Vak Bottyán nevet viselte. Intézményünk jogelődje az 1896-ban alapított Múzeumi Egyesület volt, amelynek gyűjteménye 1948-ban államosítással városi, majd 1964-ben megyei kezelésbe került. 1926-ban Kemény László, Csók István váci tanársegédje művésztelepet szervezett az osztály olyan tagjainak, mint Kornis Dezső, Trauner Sándor, Kepes György, Schubert Ernő, de a kezdeményezés nem folytatódott. Az 1970-es években megalakult a Duna-Műhely, és mintegy másfél évtizedig kizárólag a tagok munkái kerültek gyűjteményünkbe (Dániel Kornél, Nagy B. István, Orvos András, Cs. Nagy András, Sáros András Miklós). A 80-as évekre Műhely megszűntével a vásárlások is megszűntek. A gyűjtés újraindításakor a meglévő műalkotások karakteréből indultam ki. Mivel a raktári anyag színvonalas részét - Orvos András, Sáros András Miklós, Bakos Ildikó, Molnár László József - popos-figurális művek alkották, ebbe az irányba indultam. Első lépésként, 1989-ben a Feltámasztott mimézis című kiállítással és katalógussal áttekintettem a hazai képzőművészet olyan figurális törekvéseit, mint a szűrnaturalizmus, hiperrealizmus, radikális realizmus, nyomatok, utánzatok, stb. A kiállítási katalógus alapján -, melynek elkészítésében főként Tóth Ferenc, Lengyel László és Gálig Zoltán segédkezett - körvonalazódott számomra a kutatási irány, bár akkor még Konkoly Gyula, Méhes László, Kocsis Imre, Szentjóby Tamás munkáinak megszerzésére gondolni sem lehetett. A kiállítás megmutatta, hogy az itthoni festészet sokkal összetettebb, minthogy a nemzetközi pop art és hiperrealizmus mintájára rendeződne. A hiperrealizmus hazai típusai - a másodlagos mimézis neutrális látszatát fenntartva - inverzébe fordította az eredeti törekvést, hogy megfogalmazza politikai és esztétikai mondandóját. A 70-es évek közepén még csak kitapintható a Méhes László, Lakner László, Major János, Kocsis Imre, Birkás Ákos, Károlyi Zsigmond nevével fémjelzett tendencia, de az évtized végére Fehér László, Bernáth/y Sándor, Kelemen Károly, Barabás Márton, Nyári István, Zrinyifalvi Gábor feltűnésével már igen gazdagon bontakozik ki a törekvés. A 80-as évek közepére újabb színekkel gazdagodik a csendesedni látszó hiperrealizmus: egyrészt a konceptuális jelenségek és performansz-dokumentumok újra/feldolgozásával (Balogh István Vilmos, Varkoly László), másrészt a hiperrealizmus képi továbbgondolásával (Gémes Péter, Sarkadi Péter), harmadrészt feltámad az illuzionista festészet manierista hagyománya a késő-modernista és posztmodern keretek között (Kelemen Károly, König Frigyes, Lengyel András, Orosz István, Regős István). Végül ne feledjük a mimézis olyan sajátos műfaját, mint a radikális realizmus, amely Bakos Ildikó, Pauer Gyula, Érmezei Zoltán-Rauschenberger János, Szirtes János és nem utolsó sorban az itt alkotó Bencsik István művészetében él tovább. Természetesen olyan további stiláris és tartalmi szempontok szerint is tagolható ugyanez az anyag, mint a hiperrealizmus, minimalizmus és a koncept összefüggése (Birkás Ákos, Tolvaly Ernő, Pauer Gyula, Zrinyifalvi Gábor és Gál Tamás); a hiperrealizmus és az érzéki szupervalóság másodlagos mimézise (Nyári István, Fehér László, Méhes Loránt, Molnár László József, stb); és ugyanez társadalmi-politikai felhangokkal kombinálva (Bernárh/y Sándor, Varkoly László); továbbá hiperrealizmus a művészettörténet és performansz fényében (Kelemen Károly, Sarkadi Péter, Varkoly László, Balogh István Vilmos), valamint a figurális-illúzionisztikus törekvések a 80-90-es években (Fillenz István, Várady Róbert, Lengyel András, König Frigyes). Végezetül új lendületet vett a figurális festészet az Újszenzibilitása észrevétlen kiszenvedése után. Két főbb tendencia bontakozott ki az ezredfordulón egyrészt a Photoshop-élményre alapozott digitális szem virtuális realizmusa (Adorján Attila, Cseke Szilárd, Tamási Claudia), másrészt a poszhiperrealizmustól áthatott új plain air törekvés (Kondor Attila, László Dániel). - Bárdosi József művészettörténész A kiállítás helyszíne: Pécsi Galéria és Vizuális Műhely Pécs, Széchenyi tér A kiállítás megtekinthető: 2006. szeptember 01. - szeptember 24. Nyitva tartás: naponta 10-18 óra között, vasárnap 12 és 18 óra között, kedd szünnap.
