Mire jó a diákhitel a művészetben?

Képző

Különleges, a hazai művészeti és műkereskedelmi világban új projekt születik május végén az OCTOGONart Galériában: a Borsos Lőrinc branddel jelzett művészpáros - a galériában és más helyszíneken is már számtalanszor kiállított, Strabag-díjas Borsos Lőrinc Lilla, valamint a párjaként mostantól vele együttműködő Borsos János forradalmi ötletet, konceptuálisan értelmezhető, mégis önálló művészeti alkotásként is élvezhető, ráadásul gyakorlati értékeket hordozó komplex műegyüttest mutat be, speciálisan a galéria terébe komponálva.
 

borsosjanos_borsoslorinclilla_octogonart_diakhitel_2.jpg
Az installáció egy része
 
A téma nem csak művészettörténeti, sokkal inkább műkereskedelmi és gazdasági problémákat vet fel és talál rá megoldásokat. Ez mindig aktuális, de közbeszólt az "élet"! A gazdasági válság formájában, mely nem volt ugyan betervezve, de - triviálisan fogalmazva - "kapóra jött", hogy együtt megmutassák alkotók, felelős befektetők és döntéshozók, galériások: nemcsak hogy kiút van, de maga a helyzet is értelmezhető kihívásként.
 
A Diákhitel tartozásom forintban című projekt története 2008-ra húzódik vissza. Az alkotókat idézve: "A kép tulajdonképpen lelkiismeret-furdalásból született 2008 nyarán. Egészen idáig próbáltuk férjemmel, Boros Jánossal törlesztgetni az ekkorra már jócskán megnövekedett diákhitelemet, de az átlag havi minimum összeg befizetése még a szintentartásra sem volt elég. Kerestünk egy hatékonyabb megoldást, amivel - ráadásként - a szüleim előtt is meg tudok állni, mivel ők nem tudtak erről az elkövetett hibámról. Részemről a hitelfelvétel ugyanis valóban nagy hiba volt, mert semmi szükségem nem volt rá, nem szenvedtem hiányt, a családom támogatott. Nem költöttem okos dolgokra, főleg nem a hagyományos értelemben vett tanulmányaimra. Csupán a "miért-is-ne" vitt rá, hogy igényeljem, valamint a szülői felügyelet alól kiszabadult felelőtlen és szélsőséges gondolkodásom. A szabadság hamis látszata. A pénz nagy része szórakozásra folyt el, tudatállapot-tágításra."
 
A projekt filozófiája analóg a 70-es években futott Varázsceruza című lengyel rajzfilmével, melyben a főhős nehéz helyzetbe kerülve, a birtokában lévő varázsceruzával lerajzolta szüksége tárgyát, és amint a rajzot befejezte, az valósággá vált. Az ábrázolás bármilyen tárgyi elem rajzbéli megfogalmazására kiterjedhetett, korlátozás nélkül. A főhős akármelyik rajzát valóra válthatta.
 
Borsos Lőrinc meggyőződése, hogy ez a "technológia" a valóságban is működik. Alkotásaival mint hitbeli cselekedetekkel kívánja betölteni alapvető szükségleteit: hiteltartozását kifizetni, alkotói és egyéb támogatásokat elnyerni, különböző humán erőforrásokat igénybe venni, valamint korszerű technikai berendezéseket, eszközöket megszerezni.
 
A május 29. és június 26. között megtekinthető, 4 részből álló kiállítás a következőkből épül fel: a címadó festmény mint központi mű, a képen szereplő számok szimbólumrendszerének magyarázata autonóm festmények, grafikák, fotók formájában, egy riportfilm, a művészettörténerti előképek, valamint egyéb, megvalósult és tervezett vágyképek bemutatása.
 
Maga a szóban forgó festmény 150x200 cm-es, vegyes technikával készült, vászonra. Egy számsor látható rajta, a tartozás összege. Mindegyik szám más minőségben szerepel a képen, egyenként reprezentálva valamit abból az időszakból, amikor a hitelt Borsos Lőrinc Lilla felvette. A kép eladási ára megegyezik a rajta látható összeggel, ami pontosan 789279 Ft.
 
A képek mellett folyamatosan vetített riportfilm - afféle tanmeseként, dokumentum- és werkfilmként is - körüljárja a kép történetét, koncepcióját, képi utalásait, művészettörténeti előképeit és jelentőségét. A filmben az alkotók mellett megszólal Csillag Tamás, a Diákhitel Központ vezérigazgatója, Mag Dr. Alfred Weidinger az Esterházy Alapítvány kulturális igazgatója, Iványi Bianca, az OCTOGONart Galéria művészeti vezetője, Sturcz János művészettörténész.