Szigethy Anna széles viaszosvászon képkeretbe illesztett videója ötletesen veti föl a keret és a kép problematikáját, de a vele szemben elhelyezett két monitor, a széles fotelekkel, nem hagyja érvényesülni. Radics Márk Klein-kék tévékészüléke némán álldogál a sarokban, egy félig kilökött videókazettával, szép metaforája az elavulásnak. Bartha Sándor a hétköznapi utca pillanataiban keresett vetíthető örömöket, talált is néhányat, de a lelet meglepetés helyett inkább a déja vu érzését kelti.inkább a déja vu-érzését kelti. A Kovács Gergely-Matúz Melinda-Sterk Barbara művésztrió miniatűr robotparkot állított össze, majd szerelt ízekre, hogy az éneklő-táncoló-visongó plüss vagy műanyag figurákból döbbenetes csontvázak bújjanak elő, ráadásul sorba kötve egymással, hogy az elektromos impulzusokat sorra adogassák tovább, ilyesmi volt Spielberg látomása a robot-gladiátorokról, miközben eleven emberek vörös arccal drukkolnak a csonkító gépeknek. A galéria közönsége is extázisba jön, látva ezt a szörnyű gépezetet.
A reneszánsz vad szépségét egyedül Szöllősi Dániel videójában láttam fellobbanni, ahogyan az átvilágított drapériák moaré-táncot járnak, az anyag szerkezete feltárul. Mint Leonardo keze alatt a holt izmok.
