A modern művészet a huszadik században utópiák sorozata volt, vagy az elképzelt aranykort álmodta vissza, vagy a jövőbe tekintve múltat és jelent tagadva, s elszakadva irracionális világot vizionált sokszor hamis ideológiákhoz társulva. A forradalmi nagy kaland részese volt a művészet is, társadalmat átalakító szerepe csak illúzió volt, a tömegek helyett az emberi lélek legbelsejét befolyásolja. Az újdonságkeresés, a tagadás már nem avantgárd tett, hanem mindennapi rutin, nem felfedezése a rejtőzködő valóságnak, hanem manipulált konstrukció. Így a kiüresedés folyamata által a művészet metafizikai távlatai megszűnnek. Világunk olyan, amilyenné alakítjuk, művészetünk is alakítható, elsilányítható, ha olyan társadalmi szerepet erőszakolnak rá, amely a pillanatnyi aktualitásnak éppen megfelel, de már elveszítette jelentéstávlatát, azt a tartalmi mélységet, amely a kezdetektől, évezredeken, évszázadokon át - módosulva, más hangsúllyal ugyan - alapvető létkérdéseket feszegetett. Csak az ember szellemi igényétől függ, hogy a műalkotás továbbra is érzelmekkel telített, jelentést hordozó tárgy maradjon, mágikus objektum, amely túlmutat önmagán. Amikor a belső indulatok által létrehozott forma a láthatatlan, a sejthető irányába fókuszál. A MORPH társaság olyan művészek csoportosulása, akik távol minden ideológiától, tisztában vannak azzal, hogy a művészet emberi érzelmek közvetítője, ezért elfogadják és használják a különböző kifejezési formákat. A képzőművész számára a leghitelesebb és legközvetlenebb eszköz az alakító kéz, amely olyan, mint a szeizmográf, közvetíti a lélek rezdüléseit. Mindnyájuk számára fontos a manualitás, a techné, a kézműves alkotó, aki anyagba önti, vagy abból kihántja a formát. Ma már forradalmi tettnek számít visszatalálni az anyaghoz, s az anyag megmunkálása által eljutni az érzéki valósághoz. A műalkotás a valóság metaforája, mert a valóság érzelmi leképzése mindig anamorph, eltér a látszattól, túloz és redukál. A művészet örök metamorphosis, örökké változik, de mégis egy összefüggő rendszer, amelyben megszűnik a lineáris idő, a múlt is jelenvalóság, mert ezek az antropomorph művek túllépnek a pillanatnyiságon, az emberi lét alapjait fogalmazzák meg. Bármit teszünk, tagadva vagy elfogadva beágyazódunk az örökölt kultúrába, így nincs elszakadás és visszatérés a hagyományokhoz, nincs modern és archaikus. A hagyományt nem őrizni kell, hanem a cselekvés által tovább él és megújul a művekben. Újra feladat lett a művészetben az érzéki világ visszahódítása, ahol az alakító kéz, mint a lélek membránja az érzelmeket megformálja. Felhasználni a tapintható anyag szépségét, fa, sár, bronz, ólom, vas, élővé tétele által organikus szobrokat létrehozni. Felmutatni az emberi lét rejtett szépségét, eltávolodva a pillanatnyiságtól, általános emberi érzelmeket közvetíteni. A kiállítás megtekinthető: 2006. május 22. - június 22. A kiállítás helyszíne: Hamilton Tőzsdeügynökség Aulája (Aulich Art Galéria) 1054 Budapest, Aulich utca 5. Nyitva tartás: munkanapokon 7-19 óra között Kép: Mata Attila: Gólem, 2004
