1909 decemberében Művészház néven új művészeti egyesület alakult Budapesten, amely rövid fennállása alatt nagy jelentőségű kiállítások sorát rendezte meg a modern művészet kiemelkedő hazai és nemzetközi képviselőinek munkáiból. A közönség találkozhatott itt a magyar festészet klasszikusaival, az impresszionista festészet magyar magántulajdonban őrzött remekműveivel és a legfrissebb francia, német, magyar művészeti törekvésekkel egyaránt. Többször szerepeltek a Művészházban osztrák művészek, Gustav Klimt és a Wiener Werkstätte alkotói mellett a bécsi expresszionizmus fiatal festői önálló tárlattal is jártak Budapesten. 1914 tavaszáig, a Művészház bezárásáig nagyszabású egyéni kiállítások keretében léptek a közönség elé a korszak legjelentősebb festői, Rippl-Rónai József, Vaszary János és Kernstok Károly.
Az egyesület fő célkitűzése a legújabb törekvések és a legifjabb generáció támogatása volt, így számos fiatal művész itt mutatkozhatott be nagyobb önálló kollekcióval. Az évente megrendezett zsűrimentes tárlatok más intézmények által elutasított művészek számára nyújtottak kiállítási lehetőséget, innen indult több avantgárd művész pályája. A Művészház programja ugyanakkor nem korlátozódott a modern képzőművészetre, így a keleti művészeti kiállításon japán fametszetek és afrikai törzsi plasztikák, iparművészeti seregszemléjén híres fényképészek, plakátművészek művei is helyet kaptak. A Művészház vidékre is kiterjedő kiállításszervezői működésén kívül folyóiratot adott ki, művészeti szabadiskolát alapított, ismeretterjesztő programjának keretében a kor szellemi életének jeles alakjai tartottak előadásokat.
A Művészház tevékenysége és jelentősége mind a mai napig kevéssé ismert. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása ennek a modern művészet alakulásában és elismertetésében kulcsszerepet játszó intézménynek a működését tárja fel és mutatja be. A hajdani kiállításokon megforduló művek nagy része ma magángyűjteményekben és különböző múzeumokban található, a kiállítás célja, hogy ezek minél szélesebb körű felvonultatásával adjon képet a Művészházról. Az egyesület történetének feldolgozása nemcsak a hazai művészettörténet egyik hiányzó fejezetét pótolja, de a korszak művészetéről alkotott képet is tovább árnyalja. A már ismert életműveket és alkotásokat tágabb kontextusba helyezve új nézőpontból világítja meg azokat, ugyanakkor számos kevésé ismert, felfedezésre váró művész és mű is helyet kap a válogatásban. Emellett külön hangsúlyt kap a korabeli művészeti intézményrendszer, illetve a művészetszervezők és műkritikusok, így mindenekelőtt a Művészházat alapító és irányító Rózsa Miklós szerepe.
A kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria hosszú távú kiállítási programjába illeszkedik: egyfelől a magyar modern művészet kiemelkedő teljesítményeit számba vevő projektek (Nagybánya művészete, 1996; Vaszary János, 2007-2008), másfelől a szűkebb időegységekre koncentráló feldolgozások (Árkádia tájain, 2001; Magyar Vadak, 2006), illetve a művészet intézményes kereteit feldolgozó kiállítások (Aranyérmek, ezüstkoszorúk, 1995) sorát folytatja.
