Az egyetlen gyűjteményből érkező, kiváló ízléssel válogatott alkotások láttán könnyen megérthetjük, miért kerültek Nagy István művei a XX. század legjelentősebb magánkollekcióiba és hogyan vált a festő megítélése a valódi műértés és az iskolázott szem sokak által elismert fokmérőjévé.
Rácz István és Kolozsváry Ernő éppen úgy fontos darabokat emelt korszakos válogatásába, mint Antal Péter vagy éppen Kieselbach Tamás. A galériatulajdonos műgyűjtő személyes elkötelezettségét jól mutatja, hogy 1999 tavaszán mintegy 200 képet felvonultató kiállítást rendezett Nagy István életművéből.
A most bemutatott alkotások kitűnően reprezentálják a művész érett korszakát, az általa teremtett végletesen archaikus, s egyben líraian érzékeny világot. Megtaláljuk közöttük a balladai tömörségű, már-már a teljes absztrakcióba forduló tájakat éppen úgy, mint a jellegzetes, szinte a festő védjegyévé váló juhos és lovas kompozíciókat, melyeken a szándékolt "ügyetlenséggel" megrajzolt alakok egylényegűvé válnak a természeti környezet organikus formáival. A Kieselbach Galéria mostani kamarakiállítása a csendes hangra, a delikát értékekre érzékeny közönségnek szól, miközben a XX. századi magyar festészet egyik legjelentősebb életművének állít emléket.
