Mindez elsősorban a meglehetősen barátságtalan XX. század első harmadára vonatkozik, bár mindkét városban - még ha mások is a hangsúlyok - komoly művészeti tevékenység folyik napjainkban is. Jelen kiállítás, mely Nagybánya száz esztendejébe ad betekintést, természetesen nem törekedhetett teljességre; egy szegmentum "csupán": hangulatokat, sajátos ízeket, különös atmoszférát felidéző tárlat. Az elmúlt esztendőkben számos reprezentatív Nagybánya-kiállítás volt látható itthon és külföldön, nem kis mértékben Jurecskó László és Kishonty Zsolt művészettörténészek feltáró, gyűjtő, népszerűsítő munkájának köszönhetően. Jelen kiállítás mögött is ott vannak a kulisszák mögött, hiszen a tárlat törzsét adó Somlói-gyűjtemény nem kis részben az ő szakmai tanácsaik révén gyűlt, gyarapodott. Somlói Antal jó ízléssel vásárolt Nagybánya különböző periódusaiból. Gyűjteménye zömét a neós mesterek munkái adják (Pittner Olivér, Ziffer Sándor, a később Szentendrén működő Boromisza Tibor és Perlott Csaba Vilmos; Jándi Dávid, Mund Hugó, Klein József és mások), de az alapító mesterektől - Thorma János, Ferenczy Károly - is láthatunk műveket. Természetesen jelen vannak a klasszikus tájfestő, plein air festők is: Krizsán János, Mikola András, Boldizsár István, Kádár Géza, Nagy Oszkár, Papp Aurél stb. A tárlat java tehát egy kiváló gyűjtő optikáján keresztül mutatja be Nagybánya klasszikus korszakát. Igen jól egészíti ki az anyagot a Margaritovits Kornél szentendrei műgyűjtő birtokában lévő egy-egy Iványi Grünwald, Apáti Abkarovits, Thorma János, Ziffer Sándor opus. A felsorolt műcsoportok igen ritkán láthatóak (némelyikük először szerepel) kiállításon, hiszen helyük nem a múzeumok, kiállítótermek falán van. Kivételt képeznek a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum szívességéből bemutatható igen fontos festmények (Ferenczy Károlytól, Iványi Grünvald Bélától, Csók Istvántól, Czóbel Bélától, Ziffer Sándortól és Galimberti Sándortól). A kortárs nagybányai művészet rendkívül széles képet mutat. Véső Ágoston nyári alkotótáboraiba 1996 óta főleg (de nem kizárólag) anyaországbeli, s határon kívüli magyar művészeket hív meg. Céljuk a régi nagybányai (plein air) motívumok, a tradíció megőrzése. Magában a városban a legkülönfélébb stíluskörökhöz kapcsolódó művészek működnek. A szobrászok közül Tőrös Gábort, Mihai Olost, Kása Dávidot, a festők közül Ion Anghel Negreant, Véső Ágostont, Dudás Gyulát, a sok minden mással is foglalkozó Crâciun művészcsaládot, a szentendrei témát is festő Nicolai Suciut említjük meg, természetesen a teljesség igénye nélkül. Ez a kiállítás a budapesti Vigadó Galériabeli kiállítás párja. Ott a szentendrei Régi Művésztelep 75 éves jubileumi tárlatát tekinthették meg az érdeklődők. Közismert, hogy a Szentendrei Festők Társasága 1928-ban csupa nagybányai iskolázottságú festőből, nyolc Réti növendékből verbuválódott. A nagybányaiakból lett szentendreiek még a harmincas évek közepén is vissza-visszajártak Bányára festeni. A "leghűségesebb nagybányai"-nak nevezett Pirk János a nyolcvanas évek közepén sűrű vendég volt ifjúkora városában. Szentendre gyökerei tehát Nagybányán keresendők. Erre emlékeztet a MűvészetMalomban rendezett tárlat és a kiadásra kerülő katalógus is. (Hann Ferenc előszava a kiállítás katalógusához) A kiállítás helyszíne: MűvészetMalom 2000 Szentendre, Bogdányi u. 32. Nyitva: 2003. szeptember 20. - november 2., naponta 10-18 óráig. Hétfőn a látogatás ingyenes.
