Van egy autó. Új, sportos, áramvonalas, csúcstechnológiás, méregdrága. Nem lenne minderről szó e portálon, ha a kocsit gyártó kereskedelmi cég nem szövetkezett volna egy kortárs képzőművészeti galériával, hogy pénzt csepegtessen a kultúrszcénába.
A galéria vezetője, Szalóky Károly - merthogy a Várfokról van szó - elfogadta az ajánlatot. Nyilván, mert tudta, neki sosem lesz annyi pénze, hogy az összes üde és ifjú tehetséget eltartsa, akiben komoly jövőt lát. Másrészt pedig azt is gondolták a szövetségesek, saját kategóriájukban mindketten az egyik legjobb márkát gyártják. Kezet rázott tehát Szalóky a bizniszklásszal, és a kölcsönös előnyszerzés mezsgyéjén lerakosgatta jövőbeni együttműködésük mérföldköveit.
Ennek tíz éve. Azóta a kocsikereskedő vállalat elszállásolta a Várfok Galéria meghívására Budapestre érkezett Francoise Gilot-t, jótette helyébe kortárs kiállításra invitálta Szalóky. Ide olyan hűséges ügyfelei is ellátogattak, akik már megengedhették maguknak cégük csúcsmodelljeit, ám életükben nem jártak még kortárs képzőművészeti kiállításon. Továbbá Szalóky Károly ötlete nyomán öt éve megpályáztatják a legszellemesebb hazai dizájnereket, ipari formatervezőket, grafikusokat, hogy a kocsivállalat termékei általi ihletett állapotban tervezzenek őrült járműveket, avagy olyan plakátot, amelyről lerí a kocsivállalat modelljeinek nagyszerűsége.
Mindezért cserébe az autócég egy rakás pénzt bocsátott a kortárs képző- és iparművészet rendelkezésére, igaz, évente csak három pénzdíjat finanszíroz, ám azok mindegyike tetemes. Ennyit a Várfok Galéria meg az autóipar hosszú és mégsem unalmas közös történetéről, most pedig arról, miért is furább az idei pályázatuk az összes eddiginél. Egyrészt, mert most nem járgányt kell tervezni (sem plakátot), hanem képregényt. Legfeljebb négyoldalast, és ne kelljen külön mondani, hogy a komikszok a legújabb csúcsautóról fognak szólni.
Aztán furcsa még az is, hogy a képregénygyártók nem kapnak szabad kezet, hanem történeteket kell fölkockázniuk, Filó Vera, Karafiáth Orsolya meg Nényei Borbála történeteiről van szó. Ők is tudják, melyik a kocsicég sportos csúcsmodellje, mert nekik az volt a dolguk, hogy az összes szükséges műszaki és esztétikai szempont pontos ismeretében írjanak rövid novellát. A sztárautó legyen a főszereplő. Szalóky Károly kérdésünkre: mit szóltak a fiatal írónők a különös feladat hallatán, elmondta, hogy rötyögtek.
Elkészültek azóta a történetek, furák, mint maga a pályázat, a feltehetően ugyancsak fura képregényeket grafikusból, iparművészeti egyetemi szakirányvezetőből, galériatulajdonosból és kocsi-márkaigazgatóból álló zsűri rangsorolja majd. A díjnyertes képregényekből háromnapos kiállítást rendez a Várfok, amely az autócégnek szóló reklám is lesz egyúttal. Aki azonban fanyalogva fogadná az efféle szimbiózisokat pénzvilág és művészvilág között, az árnyalja magának a képét a következő eset tanulságával. Az történt, hogy a Várfok Galériával együtt galoppozó kocsivállalat egyik évben kiírta és le is bonyolította járműtervezői pályázatát. Azután bőkezűen megjutalmazta legfurfangosabb tervezőjét. Nem sokkal később tudomást szerzett arról, hogy a fiatalembert pironkodás nélkül elhappolta előle tervező munkaerőnek a konkurens kocsivállalat, aki soha egy fillért nem költött tehetségfinanszírozásra. Azóta tudja, hogy a kortárs művészet tiszta rizikó.
