Vera Molnar 1974 és 1976 között kidolgozta a Molnarart-rendszert, és ezzel egyike volt az elsőknek, akik bevezették a számítógép használatát a képzőművészetbe. Sokáig úgy gondolta, kísérletei nem tartoznak a nagyközönségre. 1973-ban az Espace Cardinben rendezett Ordinateur et Création artistique (Számítógép és művészeti alkotómunka) csoportos kiállításon lépett munkáival nyilvánosság elé. Ötvenkét évesen, 1976-ban nyílt első egyéni kiállítása Londonban. 1980-tól 90-ig a párizsi Centre de Recherche Experimental et Informatique des Arts Visuels (Université de Paris I.) alapítója és docense. A Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) alapító tagja. Rendszeresen találkozhatunk Európa szerte egyéni, életművét bemutató kiállításokkal.
Judith Nem?s 1948-ban Budapesten született. Az 1960-as évektől egyfajta gesztusfestészet felé fordult, majd hosszú évekre felhagyott az alkotással. Az 1990-es évek elején Párizsba költözött, ahol megismerkedett az ott élő magyar származású alkotókkal (Vera Molnar, Anna Mark, Joseph Kadar, Marta Pan), akiknek inspiráló példája arra késztette, hogy újból a művészet felé forduljon. 1992-ben kapcsolódott be a nemzetközi művészeti világba. Az évek során számos különböző művészeti formával kisérletezett: mail-art, könyvtárgy, elektrografika, Recup?Art, kollázs. Alkotói útkeresése végül a geometrikus absztrakcióhoz vezette. Kompozíciói ettől fogva szisztematikus, előre definiált alkotói módszeren alapulnak. Nem?s munkái különféle, korlátozott számú képalkotó elemek és színek meghatározott rendjét variálják.
Hans Jörg Glattfelder tanulmányait (jog, művészettörténet, régészet) Svájcban kezdte, majd 1961-ben az Academia Román folytatta. 1963-ban Firenzében telepedett le. Ebben az időszakban műveiben a svájci ? concrete art? hatása és a kora reneszánsz építészet elemei vegyültek. 1970-ben költözött át Milánóba, ahol ? új környezetének és ismeretségeinek (Mario Ballocco, Antonio Calderara, Gianni Colombo) hatására ? újszerű geometriai megoldásokkal kezdett el kísérletezni. 1977-ben indította el nem-euklideszi metaforák című sorozatát, amelyben szokatlan térábrázolási megoldásokkal dolgozott. Ugyanebben az évben ismerkedett meg Hans Heinz Holz német filozófussal, aki nagy hatást gyakorolt elméleti tevékenységére. A két férfi izgalmas, gondolatébresztő párbeszédének eredményeként Holz több tanulmányt is szentelt barátja alkotásainak. A tér kérdése mellett a művészet és a tudomány közötti kapcsolat is foglalkoztatta. Az 1990-es években formavilága letisztultabbá vált, ekkor készült szintetikus reliefek című sorozata, amely meglehetősen szűk művészi eszköztárra épült. 1998 óta Párizsban él és alkot.
