Egészen sajátos mesevilág, örök tündérország költözött a Magyar Természettudományi Múzeum kupolacsarnokába. A november 25-én 80. életévét betöltő Gross Arnold grafikusművész színgazdag rézkarcai egyszeri és megismételhetetlen mágiát teremtve lakják be az egyébként sem szokványos kiállítóteret.
A rembrandti hagyomány mentén indult művész alkotásai először színorgiájukkal, majd - kicsit közelebb lépve hozzájuk - hihetetlen aprólékos kidolgozottságukkal, figuráik kimeríthetetlen tárházával váltják ki a legőszintébb csodálkozást. A látogatók szinte kivétel nélkül néhány centiről vizslatják a képek felületét, hogy a leheletfinoman megmunkált kompozíció egyetlen négyzetcentiméterét se szalasszák el. Ez pedig - azon túl, hogy a legapróbb vonások is láthatóvá válnak - újabb és újabb alakok felfedezésére ad alkalmat: a karclakók ugyanis titkos rejtekhelyeiken gubbasztva, kuncogva várják, hogy valaki észrevegye őket. Nem bújnak el, csupán környezetük öleli őket oly óvón körül, hogy ha nem figyelünk eléggé, félő, hogy egy meghatározó találkozást szalasztunk el. Egy eleinte hagyományosnak látszó tájképhez közelítve például ölelkező tündérekre, pottyantgató madárra, apró mosolyokra lehetünk figyelmesek, és ha van egy kis időnk, még számtalan kis történetre, pillanatra bukkanhatunk.
Az erdélyi Tordán született grafikus meghatározó élménye festőművész apja tordai műterme, amely számos képen tűnik elő a szivárványos homályból. A kivétel nélkül meghitt, bensőséges atmoszférával rendelkező, egy idilli világot elénk táró rézkarcok egy sokak szerint kihalófélben lévő művészetfelfogást hordoznak magukon: a szép, az érték felmutatását. Rajzaiból nem csupán a gyermeki lélek ártatlansága, de a felnőttben rejlő, a csodákban és mesékben bízó örök gyermek is kikacsint.
Gross Arnold alkotásainak összeállítását a művész által gyűjtött - képzőművészeti alkotásként is értékelhető - ásványok egészítik ki: kézzelfogható bizonyítékkal szolgálva a természet valóban alkotó erejére.
