(MTI) - Az első nap kínálatában igazi gyűjtői darabok szerepeltek: régi, ismert és ismeretlen német, itáliai, flamand, francia, osztrák és magyar mesterek portréi, vallásos tárgyú, valamint táj- és életképei. Mégis gyéren vásárolt a közönség. Csak akkor élénkült meg a licitálási kedv, amikor az aukciós teremben lévő osztrák, olasz, német érdeklődők felemelték a tárcsájukat.
Néhány nagy értékű festménynek azért akadt gazdája. Az első milliót meghaladó leütést egy XVII. századi holland festmény, Richard Brakenburg mitológiai tárgyú fatáblája érte el. Egy XVIII. századi itáliai mester settecento párképén virágok közt faunok és puttók járják örömtáncukat. Az olajkép-pár két licitlépcsőt emelkedve érte el 2,4 milliós árát.
A holland Adam Willaerts 1642-es Tengeri ütközete, az aukció egyik csúcsműve. A festő munkáiért múzeumok és aukciósházak versengenek Európában. Ezért némi csalódást okozott a 7,5 milliós leütés, mivel csak egymillióval adtak érte többet a kikiáltási áránál. Ám így is az aukció legdrágább képe lett. Csak a második napon kalapács alá vitt Walter Crane-mű, A dicsőség az égnek, érte el ezt a magasságot: 5,5 millió forintról licitálták 7,5 millióra. Jól járt, aki elvitte, Crane műveit ugyanis a világ számos múzeumában a századforduló egyik legjelentősebb művészeti mozgalmának, az Art and Craftst-nak a megbecsült darabjaként őrzik.
Nem talált vevőre az 5,5 millió forintra taksált XVII. századi holland remekmű, Francis Verwilt olajjal, fára festett alkotása, a Vénusz toalettje. Pedig sokan szemrevételezték előzetesen. A legnagyobb meglepetést azonban az okozta, hogy otthagyták a monumentális Zichy Mihály rajzot, a Faust végóráját. Ez az évszázados rejtőzködés után előkerült festményméretű rajz a Faust-téma első felvetése Zichy életművében. Mindkét mű múzeumi darab, de a múzeumoknak nincs pénzük ekkora befektetésre. Ráadásul védett alkotásokról van szó, gyűjtői körökben ez nem jelent vonzerőt.
Jobb eredményeket hozott a második nap, a XX. századi kollekció kelendőbbnek bizonyult. Többen jöttek el az aukciósházba, és meglehetősen aktív volt a közönség. Így is csak szolid emelkedéssel, (1,2 millióról 1,6 millióra) kelt el Csók István Báthory Erzsébet portréja. 5,5 milliós kikiáltási áron vitték el Vaszary János virágait, 2,6 millióért Kádár Béla aktjait, 1,4 millióért Iványi-Grünwald Béla virágcsendéletét.
Egyedül Mednyánszky László képeiért folyt hosszasabban a verseny. A néhány százezer forintra tartott ceruzarajzokat, akvarelleket kivétel nélkül megugrott áron ütötték le. Egy tussal, fedőfehérrel készült kis vázlat 140 ezerről 380 ezer forintig bírta, a téli, Tátrát ábrázoló akvarell pedig 600 ezerre ötszörözte kikiáltási árát. Még a Mednyánszkynak tulajdonított, tenyérnyi olajkép is elérte a 600 ezer forintot. Igaz, a két, méretes olajképért csak kikiáltási árat adták meg, a Mocsaras tájért 4,2, az Erdőbelsőért 3,4 milliót.
