Ferenczy Zsolt képzőművész legújabb, a Godot Galériában megnyílt kiállítása a Vizit címet viseli, ám az első sugallatok és az esetleges berögződések ellenére semmi köze a vizitdíjhoz, de még az ó- és újszövetségi vizitációk felemelő eseményeihez sem. Sokkal inkább a visitor, azaz a látogató jelentésmezejébe kalauzolnak minket az alkotó bizarrságukban is valami családiasat - családiasságukban pedig valami bizarrt - hordozó festményei: és ez az idegennel szembesülő "embervendégre" éppúgy kiterjed, mint a Földre ruccant földönkívüliekre.
Társadalomkritika is történik itt, persze ettől függetlenül még mindig a rendkívül élénk színekkel és tiszta formákkal dolgozó képek vizualitása a lényeg, amely képes elérni, hogy a valószínűleg pusztító gáz (a kép címe Land over) élénk rózsaszínjével a gyilkos rombolás ellenére gyönyörködtessen. (Egyszer Hiroshima egyik túlélője is azt nyilatkozta, nem látott gyönyörűbbet az atombomba ledobását követő színorgiánál.)
Bár a képek minden esetben valamiféle látogatás nyomait viselik magukon, ezek az "események", megragadott pillanatok semmiképp sem keltik a kölcsönösség benyomását, a jóleső viszontlátás örömét. Sokkal inkább egy furcsa, kollektív magány és nem utolsó sorban az ismeretlennel szembeni félelem jelenik meg, amelyet helyenként a humor enyhít. Egy helyen például egy sátor árválkodik a meglehetősen kietlen tájban, színei egy másik bolygót sejtetnek. Ha a földönkívüliek a Földre, mi a Marsra kirándulunk - mindenki a maga eszközeivel és legjobb tudása szerint. Hogy legyen mit örökül hagyni az utókornak - már ha lesz olyan. A Godot Galéria kistermében kétségtelenül a humor az úr, a képzőművész fotó- és akvarellsorozata újra ráébreszt bennünket, hogy több szempontból is érdemes magunkon nevetni - és a legjobb, ha ezt másokkal együtt tesszük.
