A képek precíz szépsége, a szereplők gesztusaiból sugárzó nyugalom nem fedi el a kilátástalanságot, korántsem a körülményekbe való beletörődést sugározza; a dolgok léptékét, az élet tempóját itt egyszerűen nem a változás, a közegből való kitörés vagy kiszakadás adja. Egy ilyen közeg bemutatásának buktatója általában a romantizáló vagy artisztikus modorosság, e filmből azonban hiányzik az effajta hátsó szándék. Képek, emberek beszélnek kísérteties aprólékossággal, mégsem ez a többszólamúság az érdekes, hanem az a folyamat, ahogy egy drámai, ám prózai alaphelyzetből egy ráción innen és túl egyaránt értelmezhető, történet bontakozik ki. Egy biztos, a kamera nem céltalanul és esetlegesen bolyongott a tájon, mindig elkapott a hétköznapiságban valami extrémet, rendhagyót; persze lehet, hogy csak a túlgondolkodó, nyugati tekintet nem képes rendet vágni a dolgok sűrűjében. Szürreális fikció és abszurd hétköznapi dokumentumfilm homályzónájában mozog az Afrikai nap című film, képeket és értelmezői bizonytalanságot hagyva maga után. A képek feltárják azt a radikális és esztétikai-szemléleti értelemben egyaránt kényes lehetőséget, hogy a nem pusztán szociálisan, regionálisan, politikailag értett szegénység létértelmezését egyaránt nyújtják. - Prosek Zoltán Kurátor: Prosek Zoltán Zeneszerző: Horváth Balázs Digitális rögzítés - stúdió Utómunka: Erdődy József Attila Zenei informatikus - hangmérnök: Keresztes Szabolcs A kiállítás megtekinthető: 2006. március 02. - április 02. Helyszín: Műcsarnok, Budapest, Hősök tere
