"Úgy tűnt, hogy jól működik az a munkamódszer, amit az utóbbi években alakítottam ki az olajképek készítése során. Szemlélődve figyelem azt a tágabb értelemben vett környezetet, amiben élek, tájakat, házakat, belső tereket, hozzám közel álló személyeket. Aztán mikor összesűrűsödik, előhívódik számomra egy kép, egy lehetséges festmény képe, akkor fényképeket készítek, amik később kiindulópontjai, ha úgy tetszik vázlatai egy festménynek, vagy rajznak. Fontos, hogy a fotóknak csak annyi szerepük volt, mint egy vázlatnak, vagy feljegyzésnek. Igaz a kompozíciót többé-kevésbé meghatározta a gép keresője, és ezt a komponálást nagyon élveztem, már félig a zsebemben éreztem a megoldást. Több fotó is készült, és természetesen nem mindegyik formálódott később festményé. Egyre több és több fénykép termelődött, nem feltétlenül időrendben dolgoztam fel őket, volt hogy már egy szinte elfeledett fotó újra izgalmasnak tűnt, de előfordult hogy alig vártam, hogy belekezdhessek a legfrissebb fotó feldolgozásába. Néhány év elteltével azt vettem észre, hogy egyre fullasztóbb a felgyülemlett fotók sokasága. Mindegyik fotó egy újabb lehetőség, hogy egy kép szülessen, és ez egyre parttalanabbnak tűnt. Volt egy másik kellemetlen tapasztalatom a fotókkal. A festés során részben a fotó "magatartása" kezdte befolyásolni a képeimet. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a téma és én közöttem ott egy közvetítő, ami egyre inkább akadályoz. Elgondolkoztam ezen. Miért van nekem szükségem a fotókra a festéshez? Hogy reflektívebbek legyenek? Ez egy kényelmi megfontolás? Mi történne, ha elhagynám őket? Nem lesz az túl hagyományos, iskolás? Egyáltalán érdekes ez az egész kérdés? Vagy lehet hogy ez csak egy dogmatikus önkorlátozás, esetleg valamiféle bizonyítás? Miután egyre több kérdéssel kínoztam magamat, rájöttem, hogy a festésnek nem tesz jót, ha fejben próbálom meg előre lejátszani az eshetőségeket. Legjobban teszem, ha kipróbálom. Eleinte óvatosan próbálkoztam, de közben éreztem, hogy izgat ez az egész, aztán egyre jobban magával sodort a munka. Valahogy jobban tétje lett minden festménynek, jobban kellett küzdeni, kiszámíthatatlanabbá vált a végeredmény. Több lett a kaland, drámaivá vált a kapcsolatteremtés. Felerősödtek a képeim színei, érzékibbé vált a megformálás, a gesztusaim karakteresebbek lettek." - Nemes Csaba 2006 A kiállítás megtekinthető: 2006. március 29. - június 03. Nyitva tartás: keddtől péntekig 14 és 19 óra között, szombaton 11 és 15 óra között A kiállítás helyszíne: KnollGalerieWien, Gumpendorfer Straße 18, A-1060 Wien
