 |
Francoise Gilot neve sokak számára a Picassóval folytatott élettársi kapcsolata miatt lehet ismerős, hiszen az idén 88 éves festőnő évekig élt a nagy művésszel, akinek hatása első pillantásra felismerhető a Várfok Galériában október 15-től látható alkotásokon is.
A művész élénk színektől és geometrikus formáktól egyedi módon feszülő művei több szempontból is megidézik a huszadik század első felének festészetét, a kubista alkotások daraboltságukban is egészként működő struktúráját. Ezzel együtt egy olyan, szinte az egész XX. századot felölelő munkásság utóbbi éveinek lenyomataként is szolgálnak, amelynek sikerült a mesterrel való találkozásból a lehető legjobb értelemben profitálnia, annak árnyékából kilépve saját, erőteljes hangra találnia. Gilot képei szinte kivétel nélkül rendelkeznek valamiféle energiaközponttal, amelyből kiindulva a festmény egésze értelmet és struktúrát nyer, valósággal lüktetni kezd.
A festő műveinek elmúlt években készült termését szemlélve az embernek az az érzése támad, mintha az alkotó sorsáról elmélkedve gordiuszi csomókba, újra és újra visszatérő problémákba ütközne: és bár az egyik képen megtörténik az a bizonyos huszárvágás, a csomó észrevétlenül a többi alkotásban lüktet tovább. A többnyire absztrakt, nonfiguratív alkotások rejtett utalásai izgalmas rejtvényekként várják, hogy megoldjuk őket, a válaszokat azonban egyedül magunkban kereshetjük.
A Francoise Gilot képein tapasztalt harmóniához hasonló vizuális élményben lehet részünk, ha átsétálunk a Várfok Galéria XO Termébe, ahol Nádler István találóan csak "örömfestészetként" aposztrofált világával találkozhatunk. A Képek 2009 Feketebács című kiállítás valóságos színorgiával ejti rabul a tekintetet, amely az egyes képekhez való közelítéssel csak újabb figyelemre méltó részletekkel gyarapodik. Fénylő és matt felület, a legkülönbözőbb pasztellárnyalatok, illetve ezüst és arany különös találkozása ez: a vászon egyik pillanatról a másikra válik többrétegű, mozgó felületté. Az áttetsző, légies hatású, szinte selyemszerű színvariációkra harsányan, mégis a kompozícióval harmonizálva kerülnek a "Nádler-féle suhintások", amelyek erőteljes gesztusként határozzák meg egy-egy mű egészét.
Nádler képei esetében tökéletesen teljesül az a minden műalkotás előtt kihívásként tornyosuló feladat, hogy a befogadónak - mindenfajta elemzés nélkül, egyszerűen - tetsszen az, amit lát. Műveit szemlélve pozitív érzések, kikívánkozó mosolyok, kellemes gondolatok rohanják meg az embert, olyannyira, hogy már nem megfejt, csak "műélvez". A kiállítások november 21-ig várják az élvezkedni vágyókat.
