Nyári Zsolt szobrászatának alapvető jellegét formáiban és anyaghasználatában a klasszikus hangvétel jellemzi, szobrainak azonban meglepő jelleget ad, hogy Nyári egyes részletekből formál monumentális egészet.
Alapvető témája az emberi test, így egyes testrészeken keresztül a figurális és a geometrikus absztrakt között marad. Meglepő közelségbe kerülünk a kiállított szobrokon keresztül az emberi testtel és az emberi kultúrával. Ez a közeli vizsgálat szintén ellentmondást hordoz magában: az anatómia és az intimitás ellentétpárját. Maga a közelség változtatja meg a viszonyunkat ezekhez a testtöredékekhez ? az anatómia eltávolít, érzelmi indulatoktól elzár, az intimitás pedig a puszta vággyal teremt kapcsolatot.
A sűrített paradicsom fontos hozzávalója a mai ember konyhájának, és ha már előttünk az étel, nem is annyira észrevehető, hogy az nem rögtön a friss zöldségből készült. Kicsit kiábrándult és nem kevéssé ironikus a ?sűrített-paradicsom? szókapcsolat jelentése, ha a paradicsom alatt az édenkertet értjük. A paradicsom szó kettős jelentése a magyar nyelvben humorosan hat, mert a két jelentés között igencsak nagy különbség van ? úgy is mondhatnánk, a szakrális kerül ellentétpárba a profánnal. Az ember vágyakozása az eltűnt aranykor, a teljesség, az éden után a művészet alapvető toposza. Nyári Zsolt műveit az a vágy hívta életre, mely teljességet, harmóniát kíván a világban.
A kiállítás címét értelmezhetjük az aranykor és a jelenkor közti feszültség megfogalmazódásaként. A jelenkor tökéletlenségére utal a ?sűrített? jelző, és egy kiteljesedés utáni vágyat fejez ki. Az emberi test ábrázolása a szobrászat örök témája, a test megjelenítése és a hozzá való viszonyunk azonban állandó változásban van. A testben, mint mulandóban ragadja meg Nyári a szépség örökkévalóságát. Szobrainak klasszikus stílushoz való vonzalma is egyfajta múlt felé vezető utalás, töredékességükkel azonban a jelen időbe helyezi őket a szobrász.
