A konferencián felvonultatott három nemzetközi hírű japán építész előadásából a saját munkák képes bemutatóját kísérő, közvetlen kommentár lett. Kengo Kuma, a Kormányzati Negyed nyertes pályázatának egyik tervezője, világszerte az ő neve fémjelzi a XXI. század japán építészetének egyik markáns irányát. Kuma nyíltan beszél az amerikanizált építészet és keleti gondolkodásmód szembenállásáról, és azt állítja, hogy a jövő városa csakis a természetet az emberrel ismét összekötő kapocsként képzelhető el. Épületei letarolt dombok helyén nőtt mesterséges táj-elemek, a belsejükbe rejtett funkciókkal, vagy vízfelületre simuló, a táj látványát bekeretező nyitott, áttetsző konstrukciók, az "üres tér" mint esszenciális jel megfogalmazásai.
A harmadik építész, Riken Yamamoto a transzparens, többrétegű építmények mestere, számára az építészet elsősorban egy erős struktúrát jelent. Mégis, a két idősebb mester, Hara és Yamamoto fogalmazta meg egy-egy terve kapcsán, hogy az építészet a hagyományok megőrzése mellett mindig az adott pillanatot fejezi ki, a város a kor szellemiségét ragadja meg, a történelem rétegei mellett saját idejét szólaltatja meg. A kérdés csak az, hogy ez mennyire hiteles nyelven történik, merít-e a hely anyagaiból, atmoszférájából, vagy megelégszik a külső példák szolgai követésével.
