Az Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeuma hivatásának tekinti, hogy ezzel az időszakos kiállítással is lehetőséget adjon a látogatók számára egy kevésbé ismert, különleges világba való betekintésre. A budapesti Korompay család magángyűjteményéből válogatott, éppen a filigránságot kiemelő, finom részleteket rejtő műalkotások köréből kiállított tárgyak méltán nyerhetik el az érdeklődők tetszését.
Látható itt a XIX. század közepén készült, néhány grammos, hajszálfinom öntésű kitűző, számos, Munkácson készült műtárgy (Petőfi-mellszobor, Czartorisky-váza), zsebóratartók, csipkefinomságú mintázattal készült mariazelli kegytárgyak, Napóleon-szobrocska, szék alakú tűpárna, díszkancsók és dohányzókészletek. Az egyik becses darab a két vadászfigurával díszített asztali hőmérő, a bécsi Glanz-öntöde terméke a XIX. század közepéről.
A művészi vasöntés technológiai fogásai - hasonlóan az ipari öntvények gyártásához - hazánkba az ipari forradalommal együtt érkeztek. A napóleoni háborúk miatt kialakult színesfémhiány késztette leginkább a porosz uralkodókat arra, hogy a XVIII. század elején a vasöntést olyan művészi fokra fejlesszék öntödéikben, hogy az ott készült finom dísztárgyak, domborművek, kisplasztikák, ékszerek felvegyék a versenyt a bronzból, sőt az ezüstből készített darabokkal.
Magyarországon legrégebbről a felvidéki Rónicz (Kisgaram) kincstári üzeméből származó öntöttvas-művességi emlékek ismertek, de számos műöntvény maradt ránk a Bánátban (Bogsán, Anina, Resicabánya) és Kárpátalja üzemeiben működő ügyes kezű mintakészítők és öntők munkáiból is. Igazi, európai rangú finomöntödének azonban csak a Schönborn grófok tulajdonában lévő, Munkács környéki vasgyár szelestói és frigyesfalvi öntödéjét tekinthetjük 1835-től.
A művészi öntöttvas virágkora a XIX. század fordulóján véget ért, de az igényes formázással készített, pontosan öntött dísztárgyak és használati eszközök egészen az 1940-es évek végéig helyet kaptak a polgári lakások íróasztalain, polcain.
