Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállításához olyan fényképeket válogattak, amelyeken színészek a századelő nagy találmányával és friss státuszszimbólumával mutatkoznak: az automobillal. A válogatás közben azonban lépten-nyomon a szervezők kezébe akadtak olyan képek is, ahol nemcsak autóval, hanem más járművel is szerepelnek.
És nemcsak járművel? A képek gyűltek-gyűltek, és lassan kirajzolódott, lüktetni, dobogni-dohogni-dübörögni kezdett a kiállítás lelke-motorja: a mozgás. Ugyanis az itt megjelenő színészek, az adott kor idoljai, sztárjai, közszereplői ?pontosan sejtették?, hogy nevük, jelenlétük, tehetségük, sugárzásuk új tempót diktál a hétköznapokban. Ezért mindegy is, hogy hajón úsznak, légbalonnal emelkednek, sítalpon siklanak, lovon vágtatnak, szekéren döcögnek, biciklin karikáznak, vagy repülőn szárnyalnak ? a lényeg a mozdulás és a póz, az idő lüktetése.
