Húsz és fél évvel ezelőtt pár embert Ouluban ugyanaz a gondolat kezdett el foglalkoztatni: milyen lenne minél több férfit egy csapatba rendezni, sötét öltönyt, fehér inget és fekete guminyakkendőt (mely használt gumibelsőből készült) adni rájuk, és rávenni őket, hogy a finnek szemében szentnek számító hazafias szövegeket ordítsanak dühödten. E férfiaknak nem volt más kiindulópontja: nem voltak zenei frusztrációik, nem volt politikai programjuk, nem akartak egy esztétikai trendhez tartozni, és nem volt véleményük a posztmodernizmusról a sarkkörön túl. Ám már az első próba bebizonyította, hogy az ordító férfiak kórusának ezen szempontokból is lesz kifejező ereje. Petri Sirviö, az Ordító Férfiak (Screaming Men) alapítója és igazgatója április 8-án 18 órától tart előadást a Ludwigban.
Szintén a Sarkvidéki hisztéria című kiállításhoz kapcsolódik az április 12-i program, amikor is kortárs finn videómunkákat mutatnak be. A háromrészes est első fejezete a magyar "Őhöz" hasonlóan hímnemben és nőnemben egyaránt használt finn személynévmás, a Hän köré szerveződik, középpontjában a nemek közötti erőviszonyok, valamint az emberi identitás kérdéseivel.
Az állatvilágból és a természetből származó metaforákkal kísérletező filmekből álló második program arra reflektál, milyen nehéz a járt utakat és a kijelölt gondolati pályákat elhagyva új területekre merészkedni, s a fizikai határokat és körzeteket átlépve új tereket és alternatívákat teremteni.
A harmadik program a félelmeken és a köztereken keresztül vizsgálja, hogyan kénytelenek elviselni a különböző sajátos helyi közösségek a modernség globális diadalát.
Kritikánk a kiállításról:
Korábban:
