Végtelen finomságával és azzal, hogy semmi nem törölhető nyomtalanul, ami egyszer a felületre kerül, a papír a modern képzőművészet talán legérzékenyebb hordozója. Kevés gyűjtő foglalkozik papírművekkel, és ezek az időhöz kötött, sérülékeny munkák időről időre a perifériára szorulnak. Mégis nagyon fontos műfaj a "komolyabb" művek előzményeként, a mozdulatok, technikák, anyagok kikísérletezésében - vagy csak a szabadabb hangú, egészen határsértő témák felé tájékozódásban. Végül is a papír bármit elbír.
A kiállított művek közül több ezt a határhelyzetet használja ki. Győrffy László sorozata, a 12 ötlet az önpusztításhoz a karikatúrát egészen a szürrealista vízióig viszi; a roncsolt testek és a fogyasztói média képei, szlogenjei, a vendégszövegek és a matematikai elemzések szatirikus-világvégi atmoszférába próbálják burkolni az érzékenységet, de a gúny lépten-nyomon szétfoszlik a félelem töredékes metaforáiban. Csiszér Zsuzsi nagyméretű, tulajdonképpen vásznat imitáló képei a felület sűrű, aprólékos megmunkálásával talányos és érzéki művek, szexualitást visznek a klasszikus portréfestészetbe, ahogyan a fanszőrzet formájú kunkorokból kirajzolódnak egy arc vonásai. Szirtes János is az érzékiséggel játszik, de nála az akvarell mélyen átitatja a papír felületét, szinte rétegenként érzékelhető a japán metszetek stílusát idéző, majdnem monokrómban tartott táj.
De néha a papír finom anyaga egészen kemény kontrasztokkal találkozik. Mulasics László zománcot, viaszt, fémdarabkákat ad a felülethez, ezekből hozza létre a kép egybeúszó formáit. feLugossy László pop-art gesztussal kezeli a papírt, erős tónusokkal, vastag kontúrral választja szét a képelemeket, meseszerű, ugyanakkor durva és persze a játék hazugságával operáló történeteket komponál. Ez vezet át El Kazovszkij kockás füzetlapra felvitt sivatagi rókájáig, aki messziről ugatja a szfinxet, három tételben, teátrális beállításban. És ennél is tovább, Rozsda Endre tündéri, légiesen könnyed pasztelljeihez, melyek a mesét már az álom szabadságával kezelik, nem egy szociális viszony leképezéseként, hanem a lélek játékaként. Ahogyan Rozsda vonalai átlépik a látható és a láthatatlan tartománya közötti határt, az a tárlat logikájában válasz lehet Mulasics megkeményített papírfelületére, Győrffy kibelezett képregény-figuráira, de leginkább válasz a papír rövid életű, romlandó matériájára.
