Konkrétan a vásznak teljes felületét, minden festmény minden négyzetcentiméterét kitölti. Néha sivatagi tájnak álcázza magát, máskor dombvidéknek, a művész árnyékának, testcsata után árván maradt, a lenyomatokat még viselő ágynak, vagy női karomnyomokkal ékesített bőrfelületnek, rendnek, nyomornak, életnek, halálnak, betegségnek. A monokróm képek nemigen mutatnak mást, mint egy papír vagy vászon gyűrődéseit, hajtogatások, vasalások nyomát. Csíkokat és azok ritmusát következetesen rögzítő árnyékokat, a felület barázdáit, árkokat és dombhátakat. Ez volna egy élet naplója?
Ha a torinói lepelből kiolvasni véljük az alatta heverő test kisugárzását, az ágy mélyedéseiből, a vászon árkaiból is ugyanúgy egy teljes emberi élet eseményekkel teli története rajzolódik ki. Maga a vászon rajzol, ezt festi meg a festő. Vásznat a vásznon, síkot a síkon. A kép mégis rendkívül plasztikus, minden apró esemény nyomát rögzíti a felület.
Homokösvény
Pauer Gyula egyszer a hazugság prófétájának nevezte magát, a bevallott, tudatosan felvállalt hazugságénak, ami a művészetnek is egyik lényege. Az általa kitalált, bevezetett és régóta művelt pszeudo műfaja a hazugságnak olyan kinyilvánítása, ami nem elleplezni, hanem éppen nyilvánossá akar tenni valamit, ami nem igaz, nem úgy, nem ott és akkor.
Első önálló kiállítását a '70-es években rendezte. Sok műfajban alkot, szobrász, festő, avantgárd performer, egykor politikai ellenbeszélő, színházi látványtervező, költő. Két éve a Műcsarnok összes termét megtöltötte az életművével. Most alig hatvan példányban, képről képre más jelentéssel, színvilággal és belső történettel egyetlen témát fűz végig: a lepel, az anyag, a lenyomat kérdését. A középpontnak állított lepel-szobor talán origo, talán egy újabb hazugság, hiszen az eredeti lepelről máig sem tudunk biztosat, de azt igen, hogy a hozzá kapcsolódó szenvedéstörténet igazsága kétezer év alatt sok hazugságot is generált. Most úgy állhat ott a vásznak gyújtópontjában, mint az egyetlen test, a megismételhetetlen ember, akiről mindazok a sztorik, melyek a vásznakon rögzítve olvasásra várnak, legöngyölődtek, leperegtek és szétoszlottak a galéria tereibe.
