"A jelen valóság emberképe kialakulatlan. Hiszem, hogy ma is vannak a korra jellemző típusok, karakterek, amelyek kifejezik az emberi lét ellentmondásosságát. A való életben megélteket alakítom át és szerepeltetem munkáimban, a tapasztaltakat tömörítem álomszerű, szimbolikus kompozíciókká. Úgy érzem, az emberábrázolás jelenleg a legnagyobb kihívás a festészetben. Számomra a festészeti tradíciók birtoklása elengedhetetlen ahhoz, hogy megfogalmazhassam, megfelelő formában kifejezhessem világérzésemet. Ezért a modernitás hagyományos képi megoldásaihoz kapcsolódva alakítom ki festészeti felfogásomat. Képeim korunk nagyvárosi civilizációjában élő ember magányáról és elidegenedettségéről szólnak. Törekvésem, hogy festményeim realisták, ugyanakkor önkifejezők legyenek. Egyszerű, stilizált formákkal építkezem, ezért képeimhez előtanulmányokat készítek, vázlatokat és sokszorosított grafikai lapokat, ezek mellett "gyurma-szituációkat" formázok. Festésmódom erős fény-árnyék kontrasztokra, tömbszerű, tömör testekre épül. A szobrászian alakított üres terek és a szokatlan perspektíva az olasz metafizikus festészettel rokon. Példaképeim: Mario Sironi, Ottone Rosai, Carlo Carrá, De Chirico. Számomra az 1910-es évek avantgárdja által kidolgozott formanyelv is a továbbvihető képépítési hagyományokhoz tartozik. Keretezési kísérleteim a festészet eszközeivel szervesen kapcsolódnak a kollázs-montázs elveihez. A kép felületére megfestett betűk és számok kerülnek, amelyeknek jelentése személyes jellegű, de nyersanyagként használom fel a fogyasztói kultúra által termelt képi világot is, amelynek banális képi toposzait ironikus, kritikus éllel forgatom ki." - Bács Emese A kiállítás megtekinthető: 2005. augusztus 05. - augusztus 28. A kiállítás helyszíne: Pécsi Kisgaléria, Pécs, Szent István tér
További cikkek ebben a rovatban