A keramikus-iparművészekből álló csoport 1993-ban alakult. Tagjai több éves, sőt évtizedes gyakorlattal rendelkező, tapasztalt tervezők, művész-kézművesek, akik elsősorban a porcelán használati tárgyak formai megújítását határozták el. Témaválasztásukkal cseng össze nevük is: DeForma: De forma! ?azért is a forma? ? a névadó az egyik alapító, Dobány Sándor volt. A csoport tíz év alatt kilenc szimpóziumot szervezett: Az ivóedény -1993, Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós; Az asztali tárgy I-II. - 1994. Váza, gyertyatartó, hamutál, doboz, tál, parfümtartó, lámpabúra, az ivóedények asztali készletté bővítése ? 1994, Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós; A tál ? 1995, Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét; A doboz ? 1997, Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét; A teáskanna ? 1997, Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós; A lakoma ? 1999, Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós; A lendület ? 2001, Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós és Magyar Iparművészeti Egyetem, Budapest; A fény ? Zsolnay eozin ? 2002, Baranya Megyei Alkotótelepek Kerámia Alkotóháza, Siklós. A résztvevő művészek korábban nem, vagy csak felületesen ismerték egymást. A szimpóziumokra magyar és külföldi iparművészeket is meghívtak. A témák kijelölését a felkészülés és tervezés követte, az együttgondolkodó, beszélgető, egymásra ható néhány hetes műhelymunka alakította közössé művészetüket. A munkájukhoz szükséges kiváló minőségű alapanyagokat a Herendi Porcelánmanufaktúra és a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra (korábban Zsolnay Porcelángyár) biztosította. Tárgyaik - bármennyire egyéniek, jellemzőek alkotójukra és nem összetéveszthetők ? kifinomultságukban egységesek, alkotásaik évről évre váltak egyre inkább ?deformás? alkotásokká. Az alapítók közül néhányan időközben kiváltak, végül nyolcan maradtak együtt: Babos Pálma, Bedécs Monika, Benedek Olga, Dobány Sándor, Hajdú Zsófia, Kádasi Éva, Turcsányi Judit, Vida Judit. A hagyományos, megszokott, gyakran unalmas edényformák helyett sajátosan új, beszédes tárgyvilágot hoztak létre, megteremtve a kortárs porcelánművészetben az alkotás szabadságának követendő mértékét, és ezzel az attitűddel a fiatalabb keramikus-nemzedék számára minden bizonnyal kijelöltek egy új utat is. Hiszen művészi szabadsággal ezen a területen csak az élhet, aki professzionális szinten műveli szakmáját, hivatását; a porcelánművesség anyaga és technológiája szigorú következetességet, fegyelmet, pontosságot és tisztaságot követel. Művészetük nem igazán osztályozható, de mégis, a kategóriákban gondolkodók kedvéért röviden: a DeForma Művészcsoport a posztmodern design nemzetközileg is elismert és díjazott hazai képviselője. A DeForma Művészcsoport működésének tíz éves évfordulója alkalmából az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás a szimpóziumok témáinak rendjében mutatja be a porcelánműveket, együtt a csoport indulásakor résztvevő művészek illetve vendégművészek néhány alkotásával. A tárgycsoportok mellett, posztamenseken kiemelt tárgyak láthatók, a nyolc művész egy-egy jelentős munkája. A siklósi és kecskeméti műhelyekben készült fotók bemutatásával és a rövid technológiai leírásokkal az volt a szándékunk, hogy a tárgykészítés folyamatába is betekintést nyerjen a látogató. A kiállításon olvasható gondolatokat a DeForma csoportról szóló írásokból, kritikákból idéztük.
