Posada saját korának és a hagyományainak hűséges tolmácsolója volt, munkáira jellemző az a szatirikus él, amellyel az ősi, a hódítás előtti halottkultuszt ábrázolja. Életművének központi alakja a jellegzetesen közép-amerikai figura. Technikája a grafika volt, munkamódszere a szatíra. Igazságot akart és népét fogékonnyá, tudatossá tenni a vizuális kultúrára, hogy mindenki, még az írástudatlanok is képesek legyenek megérteni, mi történik körülöttük. A koponyák Posada képi világának legmélyebb és legszimbolikusabb jelképei. A szimbólum mögött merész társadalomkritika rejlik, mely szokatlan volt a művész korában. A koponya bárkié lehet: egy péké vagy akár egy hölgyé. A koponyák képe, mivel kiegészül az említett, legyőzhetetlenül kritikus szellemiséggel, sokkal jelentőségteljesebbé válik saját halandóságunk bemutatásánál. Eredetisége miatt Posada művészi teljesítményét világszerte elismerik, s részben neki köszönhető a mexikói grafika felfedezése is. Maga Posada több mexikói művészt is megihletett, s különösen nagy hatással volt José Clemente Orozcóra és y Diego Riverára, akik benne látták az 1910-es mexikói forradalom atyját és a mexikói nemzeti stílusú plasztika megteremtőjét. A budapesti Centrális Galéria körülbelül 100 metszetet mutat be Posada életművéből ? Mexikó nagykövetsége ez alkalommal tiszteleg a kiváló művész, a mexikói lélek hiteles és avatott ábrázolójának emléke előtt. Helyszín: Centrális Galéria, Budapest V., Nádor utca 11. A kiállítás megtekinthető: 2003. július 11- augusztus 17.
