Nincs meglepetés az idei POSZT-on. A fesztivált kísérő kiállítások nem térnek el túlzottan a tavalyi meg az azelőtti programtól. Nem mintha egy színházi versenyen a tárlatkínálattól kellene magát izzadtra izgulnia a közönségnek.
Stössel Nánda alkotásai
Tehát: jönnek megint az Aulába a megszokott és megszeretett Ifi Géniuszok, vagyis a művészeti felsőoktatásban tanuló hamvas tehetségek performanszaikkal, installációikkal, divatbemutatójukkal. Hirdet újra festőversenyt - a létező legelcsépeltebb Színház az egész világ! címmel - a Pécsi Galéria, hogy hazai és közép-európai városokból (korábban Aradról, Temesvárról, Kolozsvárról, Kassáról és Eszékről) érkező festőművészek hagyják magukat tíz napon át a színház által ihletni. A város különböző pontjain készülő színházi témájú vásznak közül június 14-én győztest választanak, majd a legjobbakat a Pécsi Galériában bemutatják. Kiállít Pécs-Baranya Művészeinek Társasága, terveiből Mira János díszlet- és jelmeztervező, valamint Középfölde-lakókra emlékeztető szobraiból Stössel Nánda szobrászművész is. Ezzel viszont nagyjából kifújtak a klasszikus képzőművészeti programok.
Az idei POSZT tárlatkínálatának nagy részét ugyanis a dokumentum-kiállítások adják. Kivándorlók, menekülők, világjárók, akik magyar színházakból települtek a világ legkülönbözőbb pontjaira: róluk szól például a Szétszórt csillagok színháza című összeállítás. A Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházának aulájába költöző kollekciót márciusban még a budapesti Bajor Gizi parkban láthatta a közönség. Most az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Nemzeti Színházzal közös tárlata a pécsi fesztiválközönségnek is bemutatja az emigráns magyarok történetét: művészekhez, társulatokhoz, alkotókhoz, színjátékokhoz kapcsolódó dokumentumokat. Ezekből kiderül, hogy a menekülők közül sokan - főleg a nyelvi akadályok miatt - felhagytak művészetükkel. Néhányuknak viszont sikerült magukkal vinni a magyar színjátszás hagyományait, úgy, hogy egy-egy darab Magyarországon, vagyis "Little Hungaryk-ban": templomok, iskolai színháztermek, magyar házak dobogóin játszottak.
A Művészetek Háza klubtermét meg annak a kollekciónak tartották fönn a szervezők, amely a szabad gondolkodás és az útkeresés egyik védett kuckója, a több mint tíz éve megszűnt ELTE Egyetemi Színpad történetéről szól. Amit egyébként Nánay István drámapedagógus és színikritikus írt meg nemrég, mégpedig úgy, hogy a könyv mellé fotókból, film- és hangfelvételekből álló CD-romot mellékelt. A Színpad a kápolnában című tárlat az Egyetemi Színpad 1968-1969-es évadjáról mesél - papírtablókon és digitálisan.
Az Ifik idei geniális kollekciói közül legelőre kívánkozik a miskolci egyetemisták antropológiai kutatásait bemutató fotókiállításos-filmvetítéses Terep-Szemle, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemisták "Momésokkja", vagyis a MOMÉ-sok szilikát, formatervezés, építészet, vizuális kommunikáció és textil tanszékének szívmelengető törekvése arra, hogy bemutassa a "szépség, a harmónia, az öröm, a kreativitás, a szabadság és a szeretet szárnypróbálkozó átiratait".
Először szerepelnek az Aulában a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának fotóriporter-palántái: a dokumentarizmustól a konceptuális fotográfiáig sokfélét ígérnek. A Csillagközi tér című tárlat kitalálói, a MOME és a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatóiból álló Innovatio Artes Egyesület tagjai pedig olyasmin morfondíroznak: ki tervezhette a rendet, amelyben az újszülöttek parányi körmeinek ívére a bolygók pályájának elliptikus görbülete rímel, és amelyben a tigrisvirág foltjai csak látszólag szabálytalanok. Filozofikus hangvételű kiállítás-ajánlójukban az alkotók azzal kecsegtetnek: "kétségeik lassan már levelesednek, a colstok szépen kihajtogatva és tűhegyes az ácsceruza...". Meglátjuk, mit ér mindez Csillagközben. A képzőművészetin újonnan végzettek nem voltak ilyen ezoterikus hangulatban címadásukkor: az egészen prózai és nyelvtani hibás Fis diploma 2006 című kiállításukkal jelentkeznek a Hattyúházban.
Lesz még test-ihlette body-art és könyv-ihlette könyvkiállítás, kétdimenziós színház, vagyis filmvetítések az OSZMI-archívumból. És divatbemutató - ugyancsak a MOMÉ-soktól -, de hogy ne legyen ez se csavar nélküli, a fura jelmezek és a bizarr parókák erotikus felhangú Don Juan-performanszba ágyazva csodálhatók.
