A francia múzeum százegynéhány művet mutat be, amelyek közül azonban csak egyet lehet több-kevesebb bizonyossággal közvetlenül az ókori szobrásznak tulajdonítani - annak ellenére, hogy mint azt Alain Pasquier, a Louvre antik gyűjteményének igazgatója hangsúlyozta, "az egész ókori irodalom az ő dicsőségét zengte".
Praxitelész munkásságát már a régi Rómában méltatta idősebb Plinius, aki felsorolta a mester híresebb munkáit és kinyilvánította bámulatát a Knídoszi Aphrodité iránt, amely a szobrászatban az első jegyzett női akt volt és amely a kis-ázsiai városban vert pénzeket is ékesítette.
A Louvre kiállításának bejáratánál a Belvedere-i Vénusz néven Rómából ismert szobor egy reneszánsz bronzmásolata emlékeztet erre az alkotása, mivel - hangsúlyozta Pasquier - ilyen lehetett Praxitelész híres szobra is. Az istennő fejét kissé oldalra hajtva, jobb kezével szemérmesen eltakarja ölét.
A görög szobrászatból ugyanis szinte semmi nem maradt közvetlenül az utókorra, csak az ókori rómaiak lelkesedése őrizte meg: ők ugyanis számos másolatot készítettek a görög szobrokról és ennek köszönhetően lehet tudni, milyenek voltak ezek az alkotások.
A Louvre kiállításán Európa számos országából, így Görögországból is érkezett remekművek - római kori másolatok, antik rajzok és 16-19. századi művek idézik a görög mestert, akinek művészete az egész utókorra kisugárzott, de csak ebben a visszfényben maradt meg. Azazhogy a Louvre-ban látható két helyen is a jelölés: készítette Praxitelész, bizonyítva, hogy a szobrász valóban létezett. Csakhogy a művész neve két olyan talapzaton olvasható, amelyen ...nem maradt szobor. Némely kutató egy meglehetősen rossz állapotban lévő fejet ugyan Praxitelész eredeti művének tart, ám ennek ellentmond, hogy a szobor arckifejezése nem felel meg a Praxitelész harmonikus művészetéről kialakult képnek.
Látható a kiállításon a Gyíkölő Apolló című mű is, amelynek bronz eredetijét részletesen leírta Plinius: egy a sok másolat közül, amely azóta készült. A Louvre bemutat több Praxitelész-hamisítványt is, köztük egy olyat, amellyel "Richelieu bíborost is becsapták".
kiállítás leghíresebb darabja azonban éppen az, amely nincs ott: Görögország ugyanis nem adta kölcsön a Maratoni fiú vagy Maratoni ephebosz néven ismert, Praxitelész korában született bronzszobrot, amelyet a Louvre a kiállítás fő látványosságának szánt, és a visszautasítás kisebb diplomáciai incidenssé vált. Athén a szobor "sérülékenységére" hivatkozva utasította el, hogy féltett kincsétől akár rövid időre is megváljon, Párizs szerint azonban kezdetben nem jelezte fenntartásait, csak február 5-én jelentette be egy faxban, hogy az előkelő görög ifjú - ezt jelenti az ephebosz szó - nem utazhat.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
