A Publikus cím két okból indokolt az alább ismertetetendő kiállítás kapcsán. Utal egyfelől egy olyan súlyos hiányosságra, amellyel nap mint nap elkerülhetetlenül szembesülnek a város lakói, akik közül néhány önjelöltet, el nem ítélhető módon, inadekvát megoldások alkalmazására ösztönöz a kialakult állapot. Vagyis a szó utal a köz érdekére. Utal emellett a nyilvánosság által használt terekre is. Ugyanannyira egyértelmű, hogy a lehangoló, szürke, igénytelen városi terek kihatnak lakóik hangulatára, viselkedés módjára, mint az, hogy különböző öltözetekben különféleképp nyilvánulnak meg az emberek, illetve különféleképp viszonyulnak hozzájuk embertársaik. Mit üzennek Budapest közhasználatban lévő terei? Milyen viselkedés várható el ezek után a köztereit használó emberektől!? A Publikus ugyanakkor egyfajta jelszó is, amely művész és nem művész városlakó közös törekvésének ad hangot: színt, lelket, humánumot, értelmet adni azoknak a városi létesítményeknek, amelyek bár nincsenek fókuszban, mégis szem előtt vannak. A Publikus aluljárók akár egy sorozat indító kiállítása is lehet, hiszen az említett probléma az aluljárókon kívül számos más városi létesítményt is érint (mint pl. közvécé, felüljáró, tűzfal stb?). Funkció-tartalom, használhatóság-élvezhetőség, biztonság-szabadság, tárgyilagosság-személyesség fogalom párokat átgondolva fiatal képző- és iparművészek néhány budapesti aluljáró összművészeti jellegű, environmentális átalakítására vállalkoznak, remélve, hogy a kiállított látványtervek közül néhány a jövőben meg is valósulhat. A kiállítást a Punctum vizuális és irodalmi folyóirat ?Publikus aluljárók? száma kíséri, melyben Baróthy Zoltán, iró szövegét a kiállításon szereplő munkák illusztrációi egészítik ki. A kiállítás egy megoldásra váró problémának kívánna elébe menni. Több uniós országban bevett gyakorlat a ?kultúra? fogalma helyett ?élményipart?, vagy ?innovációs ipart? használni. A posztindusztriális társadalomba, amely a szolgáltatások széles körét veszi igénybe, egyre inkább beépül a kulturális kínálat, így alakítva az életmódot. Budapestnek, ha valóban regionális központi szerepre pályázik, el kell gondolkodnia azon, mi az az előnyös atmoszféra, amivel lakói és vendégei szívesen azonosulnának. Gróf Ferenc alkotása: NEMZETKÖZI GRAFFITI MÚZEUM BUDAPEST / ÖRS VEZÉR TERE Múzeumba a graffitivel! A pompei-i karcolatoktól hosszú út vezet az elmúlt évtizedekben uralomra került graffiti-stílusokig, melyek homogén kamuflázsként borítják be a város falait, járműveit. Eljött az idő, hogy ezen megvetett + rettegett kifejezési forma megszabaduljon az illegalitás bélyegétől ? hisz' az átlag-graffiti, nem számítva az elenyésző számú, radikálisabb megnyilvánulásokat, az ?ellenállás romantikáján? kívül nem sok vizuális izgalmat nyújt. A hetvenes-nyolcvanas években kiérlelt stílusok forradalmi lendülete repetitív utánzásba fulladt. Sablonok újratermelése folyik ipari méretekben. Az International Graffiti Museum (IGM) alapvető célja a graffiti-művészet megújulásának kiprovokálása a ?Múzeum? tradíció-generáló jellegénél fogva. Az IGM részletes koncepciójának kidolgozásához graffiti- és képzőművészek, szociológusok, kultúrantropológusok, művészettörténészek komoly csapatmunkájára lesz szükség, hiszen a kutatási terület (akár térben, akár időben szemléljük) hatalmas. A demonstráció kedvéért lássuk a kiállításon látható vázlathoz felhasznált ?falfirkák? random listáját: pompei-i kőbe karcolt felirat és karikatúra / XVIII. századi fába vésett vitorlás hajó az Újvilágból / I. világháborús falfirka egy holland kaszárnyából / II. világháborús katona portréja, falvéset / japán származása miatt deportált amerikai kézjegye a Canal Camp-ból / orosz felirat a Reichstag falán / graffiti a németek által megszállt Varsóból / Melbourne-i globalizáció-ellenes graffitik / egy szív és egy koponya Brassa? sorozatából, mely a harmincas évek Párizsában készült / amerikai gang- és börtön-graffitik (Spanyol Kobrák és L-Crips) / lengyel cenzúra-ellenes grafika a nyolcvanas évekből / a szudáni éhínséget megörökítő ?törzsi freskó? / koszovói pro-NATO ?köszönetnyilvánítás? / valamint több kortárs ?tag?? Az Örs vezér tere több szempontból is ideális terep: a város (aránylag) jól megközelíthető perifériáján található, valamint jelentős méretű, homogén falfelület jellemzi. (Nyilvánvaló, hogy ezen projekt nem 100% helyspecifikus ? más aluljárókban is megvalósítható, ahol jó a közlekedés és kihasználatlan a fal.) Az ?Örs? tipikus átmeneti zóna ? a szocreál fizimiskát a vadkapitalizmus kozmetikázza több-(inkább)kevesebb sikerrel. Króm+nikkel versus panel+PVC. A goulasch-tőke ambivalens urbanisztikai gyakorlatát jól ellenpontozná a graffiti-(ellen)kultúra évezredes történetét bemutató gyűjtemény. Az ?IGM? fedőnevű kezdeményezés számára egy olyan vizuális környezetet javaslok, amely egyszerre hideg, távolságtartó de közben mégis laza, ?popos?. Ez az effekt a Jeff Koons-féle rózsaszín valamint a fekete és a fehér használata révén triviális megoldásként kínálkozik ? de persze semmi sem szentírás: az IGM leendő kollektívája természetesen nemzetközi pályázatot fog kiírni a végleges arculat megvalósítására. Mihálszky Roland, Pallai Patrik munkája (Váci utca ? Március 15-e tér) Választott aluljárónk, jelenlegi vizuális megjelenését tekintve nem különbözik az általános aluljáró-kialakítástól. A padló- és falburkolat kőlapjai felett, festett nyersbeton födémre erősített egyszerű négyzetes lámpák adják meg a hely ?hangulatát?. Az alapvetően sötét és nyomott tér kényszerűségének feloldására a századfordulós és a 90-es évekbeli belvárost bemutató plakátok kerültek a falra. Tervünk megalkotásakor az alapvető, primer vizuális élmény megváltoztatására törekedtünk. Az aluljárót egy egységként kezelve, minden felületet és objektumot érintve alakult ki a koncepció. A falra, teljes magasságban, tejüveg burkolat készül, amely tükröződésével elmossa a térhatárt, és megsokszorozza a megjelenő képet. Az enyhe tükröződés tágítja a horizontot, kiszélesíti a teret. Az alacsony belmagasság (2.5m) miatt, világítótestek alkalmazása helyett, világító felületekké változtattuk a két oldalfal. Rejtett fénycsövek világítják meg az üveglap élét. A speciális 3M fólia segítségével, az egész felületen egyenletes erővel oszlik szét a fény, így téve világossá a belső teret. A falfelület tükröződésén túl, ha közelebb lépünk, láthatóvá válnak a falakon végig futó, fóliába karcolt, különböző nyelveken írt üdvözlő szavak. A mennyezet és a padló az egyedüli színes elemek. Az előbbi mezőt, az utóbbi bárányfelhős égboltot szimbolizál. A külső falfelületek észrevehető jelzésként és keretként jelennek meg, a már lent is alkalmazott anyagok felhasználásával. Ezek a gesztusok mind arra irányulnak, hogy a föld alá kényszerülés élményét elfogadhatóvá és élményszerűvé változtassuk. Szövényi Anikó, Molnár Tamás pályaműve Aluljáró-terveink egyetlen sorozat részei: minden egyes helyszínen egy-egy alapszín kapja a főszerepet. A színeket választottuk közös konceptuális alapnak, mivel meglátásunk szerint a budapestiek tudatából egyszerűen hiányoznak a színek. Most nem feladatunk foglalkozni az okokkal (gazdasági helyzet, az elmúlt rendszerek igénytelensége, stb.), kiindulási pontunk, hogy az emberek nem igen gondolkodnak színekben, alig használják őket, talán tartanak is tőlük. S a színtelenség keltette lehangoló atmoszféra különösen megsokszorozódik az aluljárókban a gyér műfény és a sápadt burkolat által. Célunk beemelni a színeket a budapestiek mindennapi vizuális fogalomkészletébe. Szeretnénk sokkal bátrabb színhasználatra ösztönözni az embereket, hiszen a városképnek és -hangulatnak meghatározó része, amit az egyes emberek vizuálisan kommunikálnak egymás felé. Másfelől szeretnénk, ha az emberek igényelnék a színek keltette hangulatokat és impulzusokat, így sarkallva a tervezőket is a színek alkalmazására építészeti megoldásaikban. Terveink maximált javaslatok, a reális kivitelezhetőség, a funkcionalitás teljes figyelembevételével készültek. A fény könnyedségére, a járókelők mozgássoraira és a földfelszín alattiság mint egy másik világréteg, és az ebbe való belépés motívumára komponálva, folyamatosan változó környezeteket, ambience-okat hozunk létre. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) szervezésében látható kiállítás megtekinthető: 2004. február 21. - március 20. A kiállítás helyszíne a Desidea studio (Budapest, VI. Paulay Ede u. 25-27.) Nyitva: hétköznap: 10-18 óráig, szombaton: 10-14 óráig)
