Húsz év változásai láthatók a fotókon, terveken és néhány maketten, de időben a legelső ház még 1968-as keltezésű. Ez Ivánka András klubháza, amely minden győri építész számára az origót jelenti: kifinomult arányai, a modernista üveghomlokzat és a környezetbe simulás együtt olyan minőséget hoztak létre, ami azóta is, ma is példaként szolgál. A többi épület már 1989 és 2008 közötti felújítások és új építések, társas- és lakóházak, középületek, a megújuló Pannonhalma egyes részei, üzletek, rendelők, iskolák és bemutatótermek, Győr építészeti képét alakító együttesek. Nincsenek kiemelt épületek, az okos szakmai válogatás garantálja a minőséget, de ezen túl csak az időrend helyezi el őket.
Nézhetjük úgy ezt az anyagot, mint húsz év építészeti krónikáját egy adott környezetben, kölcsönhatások és lehetőségek tárházát. Vagy úgy, hogy a városi táj értelmezését olvassuk ki belőle, tervezői egyéniségek vagy feladattípusok szerint. De ami legerősebben lejön a képekről, az a helyi íz, a jellegzetesen győri, a regionális. A táj, a város története, a lakók, a kereskedelmi kapcsolatok jellege olyan határozott nyomot hagy a kortárs épületeken, ami nem intézhető el a divatos építészeti fogalmak citálásával, hiszen valóban látványos megfeleléseket mutat.
Nagyon fontos, hogy az építész szakma sokszor szűk információs csatornája ilyen komoly bemutatókkal szélesedjen, hogy egy város építészeti alakulása a helyinél tágabb nyilvánosságot kapjon. De talán jobb lett volna a budapesti kiállítást nem csupán az építészek látókörébe eső helyen megrendezni, hogy ne csak szakmai példatár, hanem valódi bemutatkozás lehessen. Talán ha a kiállításhoz készült katalógusból kortárs építészeti kalauz lehetne, amit Európa legtöbb városa már megcsinált magának, a győri kortárs építészet is iskolává, fogalommá emelkedne. Nem kirívó, különleges szenzációkkal, hanem egy koherens és precíz építészeti gondolkodással.
