Saját műveiről beszél Nádler István

"A magyar művészetben viszonylag ritkán találunk olyan tiszta tendenciákat, amelyek egy ideig teljesen homogén formavilágban bontakoznak ki. Mindazonáltal léteznek felettébb jelentős művészegyéniségek, akik alkotásaikkal meghatározott művészettörténeti korszakokat és fő áramlatokat képviselnek. Kétségkívül ilyen utat mutató személyiség Nádler István, aki jelentős szerepet játszik az 1945 utáni magyar művészetben. Nemcsak az a következetesség csodálatra méltó, amellyel több mint két évtizeden keresztül kifejlesztett egy koherens plasztikus eszmét, és azt szüntelenül továbbalakította, hanem formanyelvének sokrétűsége is, valamint az a bátorság, hogy radikális változtatásokat vigyen végbe, és eközben mégis néhány alapvető elképzelést kövessen" - írja dr. Hegyi Lóránd a művészről.

 

A Ludwigban látható tárlat két 2001-ben készült, valamint egy 1970-ben keletkezett, a függőleges irányt hangsúlyozó művel indul, mely utalás Nádlernek a maihoz hasonlóan színes, mozgalmas korszakára. Kékkel és fehérrel kombinált fekete felületeiről teljesen eltűnt a szín, csak a széles ecsettel felvitt gesztus lírai, olykor játékos faktúrájára szorítkozott. 2005-től újra a színek kerültek Nádler művészi eszköztárának előterébe. Eleinte a kép alapját képező színmezők jelentek meg, majd a gesztusok is színesek lettek, és egy-egy szín helyett több árnyalat is megjelent egy festményen. A kiállítás második felében néhány 2005 és 2007 között készült mű után teljesen új képeket mutatnak be.