Sajdik 80

Augusztus 21-én este a kARTon Galériában baráti társaság köszöntötte a rajzolók élő legendáját. Ők Sajdik ?tsai?, az örökség fenntartói, éltetői, akik a több évtizednyi Ludas Matyi-kultúrán túl is vallják a karikatúra fontosságát, sőt felelősségét.

 

Grafikusok, könyvillusztrátorok, szobrászok és iparművészek gyűltek össze, hogy saját munkáikat és a mester egy sorozatát kiállítva ünnepeljék Sajdikot, a karikatúrát, a képi szatíra polgárjogát. A karikatúralapoknak régen befellegzett, a sajtóban ritkán jelenik meg a műfaj a maga tiszta, önálló formájában, de ez a társaság valahogy együtt maradt az évek során. A szakma értékeit tartják fenn, és hogy ez az igényes képi humorra, a művészi grafikára, a szabadkézi rajz és a szatirikus látásmód összekapcsolására vagy arra vonatkozik, hogy ötnél több szakmabeli ma Magyarországon megértse egymást, az szinte mindegy is. Tartják a frontot és időről időre kiállítással jelentkeznek.

 

A valaha híres magyar sajtókarikatúra évszázados műtörténeti előzményekre épült és olyan bombabiztos színvonalon működött, hogy az a szocializmus éveiben is egyszerre tudott megjelenni művészetként és szórakoztató műfajként. Művelői Bosch és Hogarth eszközeivel fogalmazták meg a szavakban sokszor ki nem mondható jelentésrétegeket, sajátosan ellenpontozva az írott sajtó állításait. Önálló műfajként pedig éppen Sajdik és néhány kortársa emelte, amikor az animációs film, a televíziós reklám, a grafika hirtelen kitágult eszköztára módot adott erre. Emblematikus figurákat és helyzeteket mutattak fel. A Sajdik rajzolta Pom-Pom mesefigurái nem maradtak a gyerekek szubkultúrájának elemei, beszivárogtak a felnőttek világába is, archetipikus mintákat sűrítettek magukba. Valami verbálisan alig kifejezhetőt mondtak el a kiszolgáltatott, tömeglétre kárhoztatott nagyvárosi emberről, a pszichés és környezeti terhek elviselhetetlen nyomásáról.

 

Téma ma is bőven van. Az ünnepi kiállításon Gyulai Líviusz fanyarul elegáns grafikái, Árvay László és Bojcsuk Iván vérbő vicckollázsai, Tettamanti Béla, Surányi J. András, Kaján Tibor lapjai fogalmaznak meg egy-egy mozzanatot a ?szomorúművészetek? által érintetlenül hagyott témákból. A kisplasztikák, grafikák, metszetek és montázsok nem a ma divatos gegeket sorolják, hanem a gondolat, a képalkotás totális szabadságát a tágan értelmezett humor égisze alatt.

 

Sajdik Ferenc alkotása

Köszönet az alkotóknak, a KOKSZ Műhelynek, köszönet Sajdiknak a kortársak művei mellé tett ?Budapesti anzix? sorozatért, amely a rendszerváltás környékének Budapestjét annyi humorral és annyi keserűséggel hozza vissza. A tárlat a nyárutó egyetlen hetében tart nyitva, aligha láthatják mindazok, akik szeretnék, de legalább ott van még néhány napig, hát örüljünk neki.