Forgó Árpád eddigi alkotásaiban a páros és páratlan számok, ritmusok, a szögletesség és kerekdedség, a szabályos és szabálytalan viszonyát vizsgálta. Az alkalmazott technika révén a festéket nem klasszikus festőanyagként, hanem rugalmasan variálható anyagként használva tapintásra ingerlő "személyes faktúrát" hoz létre, amivel a festék és a festmény fizikai tárgyszerűségét hangsúlyozza, miközben a struktúra, forma, méret, sík- és térbeli viszonyulások lehetőségeit járja körül. A technika monoton jellege alkotás közben is segíti a művészt az elmélyülésben, ugyanakkor törekszik a kontemplatív hatás elérésére is. E mellett a képek barázdáin megcsillanó fény mozgása játékossá, érzékivé is teszi a munkákat.
A rezidens program alatt a Budapestről hozott hálórendszerű látásmódjával New York tereit "szénhidrát" keretek közé vizionálta, aminek fizikai megvalósulásához végül Manhattan városszerkezete adta az ideális táptalajt. A kiállításon (helyszín: Gershwin Hotel, 7 East 27th St, New York, NY, USA) bemutatott munkáin a művész egyebek között azt is demonstrálja számunkra, hogy a struktúrából hogyan építhető káosz.
Forgó Árpád képeit formailag leginkább a Personal Structures mozgalom egyes művészeinek (Yuko Sakurai, Johannes Girardoni és Jeong Sook Ann) munkáival lehetne rokonságba hozni.
Rendszeresen állít ki hazai és külföldi galériákban, festményei szerepeltek művészeti rendezvényeken Törökországban, Ausztriában és Olaszországban is. 2003-ban elnyerte a római Leonardo Da Vinci Kortárs Művészeti Biennálé díját.
