A Göcseji Múzeum és az Olajipari Múzeum anyagából, valamint a családi gyűjtemény festményeiből csaknem félszáz képet válogattak össze a közös tárlatra - ismertette Kostyál László, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese.
A kiállításon akvarellek, pasztellek, grafikák, részben ceruza-, tus-, és szénarajzok láthatók. Az olajiparról, munkásokról, létesítményekről készült képek a 60-70-es években még újnak, modernek számítottak, amelyek a megváltozott világot ábrázolták. A többi festmény a hagyományos paraszti élet fázisait jeleníti meg. Ezeken a képeken a régi világot, a göcseji paraszti portákat, a hagyományos, enteriőrökben végzett munkát örökítette meg a művész. A kiállításon láthatók Szabó Sándor svájci, franciaországi tanulmányútjain, családi kirándulásokon készített munkái is.
Festészetének különös értékei az akvarellek - hívta fel a figyelmet Kostyál László művészettörténész. A festményeken két technika különül el; az akvarell és a keményebb kontúrok, a pasztell és az olajvonulat. Mindkettőre jellemző az erőteljes, nagyméretű foltok hatása, a formák leegyszerűsítése, a nagy, súlyos képi tömegek alkalmazása. A pasztell- és olajképeknél a technikából adódóan is a kemény, éles kontúrok az "alig formák" megjelenítése jellemző, míg az akvarellnél a finom, összefolyatott felületek, a kontúrok feloldása érzékelhető. Szabó Sándor tudta, hogy a "festék hogy fog folyni", és ez milyen hatást eredményez - emelte ki a művészettörténész.
